Friss�t�sS�g�

nzyang	2009.04.20. 19:02 -
	TASSY JOL�N: A SZERETET OLTALM�BAN

[42-23] [22-3] [2-1]

nzyang

El�zm�ny | 2009.08.30. 10:49 - #42

XV/2 Haza�rkez�s�nkkor j�akar�inknak k�sz�nhet�en tisztas�g, rend fogadott itthon benn�nket. Tassyn� Esztike m�g a szob�nk ablak�t �s a szoba padl�j�t is befestette, kipakolva az �sszes b�tort, mert kifestett�k a falat is. Anyu olyan ujjong�ssal n�zgel�d�tt, mint a meseorsz�gba t�vedt gyerek… szebbnek, jobbnak l�tva mindent, mint valaha volt! Dezs�, Bence, amit csak lehetett, helyre tettek, visszaszereltek, de nekik m�g aznap este vissza kellett menni�k Pestre. Ahogyan magunkra maradtunk – v�gre itthon, de a hossz� t�voll�t ut�n kicsit m�g idegen�l – valami irt�zatosan nyomaszt� r�m�let kezdett �rr� lenni rajtam. Val�j�ban ekkor eszm�ltem r� az egyszerre r�nk szakad� v�dtelens�g�nkre… K�l�n�sen, amikor n�h�ny percnyi �ramsz�net s�t�ts�get bor�tott r�nk �s Anyu elindult gyuf�t, gyerty�t keresni, �s jaj, nehogy elessen! Rossz jelnek vettem azt is, hogy Apu S�rga macsk�ja nem v�rt meg benn�nket… A nagy telet kib�rta, de valamikor m�rcius elej�n elt�nt – baleset �rhette szeg�nyt. Enn�l a h�zn�l a S�rga is „szem�lynek” sz�m�tott, mi azonban elmenetel�nkkel cserbenhagytuk – nem �rdemelhett�k, hogy viszontl�ssuk. Ennek a rossz �rz�snek a szor�t�s�ban telt itthon az els� �jszak�m. Azonban ez, mintha csak az a bizonyos m�lys�gesen s�t�t alag�t lett volna, melynek a v�g�n ott a mindent bet�lt� F�nyess�g! Mert amint teltek a napok, egyre ink�bb ISTEN KEZ�BEN, az � gondvisel� biztons�g�ban kezdtem �rezni magam. Most m�r �gy igaz�n… S valami soha nem �rzett nyugalom �s b�ke �rasztott el engem. Hiszen a mi j�v�nket csak Isten oldhatja meg – kiokoskodni ezt mi nem tudjuk, de ami megm�s�thatatlanul k�vetkezik, elfogadjuk, az � kez�be tessz�k. Mi�ta itthon vagyunk, t�bbsz�r hallottam Anyut�l, amint mondja: „h�la Istennek, hogy hazaj�tt�nk”! B�r Apu �gy gondolta, hogy mi itt ketten nem maradhatunk, de akkor m�g nem tudhatta, hogy most m�r � is vigy�zhat r�nk, s �rzem, Isten akarat�ban valahol � is itt van vel�nk �s tov�bbra is �vja, �rzi a mi l�t�nket… Nekem azt tudnom kell, hogy az �n �letem – ak�r az Otthonban, ak�r itthon – csak addig lehet elviselhet�, am�g Anyu velem van �s � l�t el engem. S �t innen a mi h�zunkb�l, az ismert, megszokott hely�nkr�l m�r nem szabad, �rtalmatlanul nem lehet kimozd�tani. Azonban sz�molnunk kell azzal is, hogy 92 �ves m�lt a tavasszal… �n pedig m�r a kezemet is alig b�rom emelni, de a telefont felvenni is csak �pphogy. S k�ny�r�gn�nk, k�rn�nk kell a seg�ts�get – a t�rv�nyt, hogy itt, a mi h�zunkban maradhassunk mindv�gig… Az Isten seg�ts�g�vel, az emberi j�s�g �ltal a lehetetlen is megval�s�that� �s mi hinni akarunk ebben – a meg�rt�, �sszefog�, egyet akar� J�s�gban, amely n�lk�l mi m�r nem �lhet�nk, �s k�rj�k sz�pen az irgalmas szeretetet! A Kereszt megpr�b�ltat�sait csak �gy �lhetj�k t�l, ha valami nagyon sz�pet igyeksz�nk tenni – minden pillanatunkban, eg�sz �let�nkben, engedve, hogy „l�mpatart�ra” tegyenek minket, mert messze vil�g�tani csak �gy tudhatunk. A feladatunk ez, hogy vil�g�tsunk – ha nem tessz�k, elnyel a s�t�ts�g benn�nket. K�sz�n�m Istenem, hogy �letem kicsi t�red�keiben elmondhattam t�rt�netem – kaptam ehhez lehet�s�get, er�t, biztat�st �s seg�ts�get. Ink�bb esem�nyek kapcs�n eml�tettem neveket, mert a megszabott terjedelem �s hat�rid� akad�lyozott engem. Sokan kimaradtak, akikr�l pedig sz�vesen sz�ltam volna – bocs�ss�k meg nekem! Nem az�rt t�rt�nt, mert kev�sb� fontosak! Legyen ez az �r�s �sszek�t�kapocs a SZERETETBEN – Mindazok k�z�tt, akik majd valaha elolvass�k… �s Ti, bizonytalanok, tapints�tok benne J�zus sebeit �s higgyetek! Abban a rem�nyben, hogy ha majd az �r�k �letre is felt�madunk, ott majd mindannyian egy�tt lehet�nk – mind�r�kre… Seg�ts Urunk, hogy �gy legyen… Tov�bbi sorsunkat a Te b�lcsess�gedre, gondoskod� szeretetedre b�zom – rendelkezz az �letemmel!

nzyang

El�zm�ny | 2009.08.23. 18:20 - #41

XV/1 Isten kez�ben – felt�mad�sunk rem�ny�ben Apu fiatalkor�t�l m�h�szkedett. Sokat emlegette, hogy az els� m�hcsal�dot s�gor�t�l, Pataki J�zsi b�csit�l kapta. Azut�n befogta a m�hrajt Tassy mam�m is, mert gyerekkor�ban nekik is voltak m�hecsk�ik, de ekkor m�g gy�k�ny kapt�rban tartott�k �ket �s a m�zet a l�pb�l k�zzel nyomkodt�k ki. Mam�m gy�gykezelte is mag�t a m�hecske-sz�r�ssal. Oda�lt a kapt�r mell� �s a r�pny�l�son k�zleked� m�hecsk�ket a sz�rnyukn�l fogva odanyomkodta f�j�s t�rd�hez, melyre j� hat�ssal volt a m�hm�reg. Apu a szervezetts�g�k, p�ld�s szorgalm� alkot�munk�juk �rdemek�nt a fels�bbrend� l�nyeket megillet� tisztelettel emlegette a m�hecsk�it – k�vetend� p�ldak�nt �ll�tva �ket el�nk. Hozz�tartozott teh�t �let�nkh�z a kert�nket ben�pes�t� z�mm�g�s, a rajz�s izgalma, a m�zperget�s �r�me, a m�zesl�p-r�g�s �lm�nye. A 100 �vhez k�zeledv�n azonban fizikailag m�r egyre nehezebben b�rta Apu kezelni m�hecsk�it �s elaj�nd�kozta a rokons�gunkban „�ket” – nem hi�ba, mert nagy �r�m�re lett m�h�sz-ut�np�tl�s csal�dunkban, ifj. Tassy Oszk�r szem�ly�ben, aki m�v�sze a m�h�szetnek! A mi kert�nk viszont szomor�an kihaltt� lett a n�h�ny �resen maradt kapt�r l�tv�ny�val… Mindezek ut�n, Apu utols� �veiben egyik csendes ny�ri napon – mik�zben Anyu�k a konyh�ban eb�deltek, egy m�hecskeraj ujjong� z�mm�g�s�re lettem figyelmes �s az ajt�n kitekintve l�ttam is t�jol� rep�l�s�ket udvarunk felett. R�gt�n sz�ltam Anyu�knak, �s amikor Apu kiment az egyre lentebb r�pk�d� m�hecsk�k k�z�, sz�tt�rva karjait valami szenz�ci�s �r�mmel ki�ltott fel: „megj�ttetek, gyerekek!” A raj be is rakodott az egyik �res kapt�rba, melyben m�r v�gott fa volt telep�tve, de kevesen is voltak a m�hecsk�k ahhoz, hogy �letk�pesek maradhassanak. Csup�n az �r�m maradt meg, melyet utolj�ra m�g okoztak… Apu s�rj�nak m�k� lefed�s�be ez�rt akartam tervezni egy hatsz�glet� �reget, ahov� vir�got �ltett�nk volna, de Anyu lebesz�lt, merthogy azt gondozni is kell �s mi m�r nem tudjuk… �gy a s�reml�k�nek gr�nitk�ve lett, hatsz�glet�. A m�hecske ugyanis a l�p hatsz�glet� �regeibe gy�jti az �leter�t ad� m�zet, de ez az �reg a b�lcs�je is, a b�b ebben nevelkedik, ebb�l kel �letre. A mi eset�nkben – Apuhoz ill�en – a lelk�nk �r�k �letre sz�rnyal� val�s�g�t k�v�ntam kifejezni a m�hecske sejtj�nek hatsz�glet�vel. Eredetileg a Szent�r�sb�l vett r�szletet terveztem r��rni, de azut�n hozta Egedi Ir�nke n�ni az Arany J�nos vers�nek id�zet�t �s egyet�rtve javaslat�val, kicsit az � kedv�re is akartam lenni… �s ezt �rattuk r�: „A l�lek �l: tal�lkozunk!” Mindezt az�rt mondtam itt el, mert �gy �rzem, valahol Apu a mi hazat�r�s�nket is olyan kit�r� �r�mmel fogadta, mint annakidej�n a „haza” t�velyedett m�hecsk�ket… Visszat�r�s�nket t�bbnyire sz�vvel-l�lekkel fogadta k�rnyezet�nk �s biztat� szavakkal er�s�tettek minket. Nem feledj�k D�nes aty�nak sem, amikor m�g ott, �jfalun, panaszaink kezdet�n mosolyogva megjegyezte: haza mindenkor visszaj�het�nk… De �r�kre a f�lemben hangzik a Moln�r Laci �zenete is, hogy a post�ra a k�ldem�nyeinket �v�val � tov�bbra is viszi. K�sz�nj�k nekik is, Pataki�knak is, hogy seg�tik hivatalos dolgaink int�z�s�t! Pappn� Erzsike pedig a gy�gyszereink ki�rat�s�t rendezi sz�vvel, h�s�ggel – k�sz�nj�k �s Isten �ld�s�t k�rj�k mindazokra, akik ha csup�n j� sz�val is seg�tenek, hogy �lni tudjunk – itthon! Tudjuk azonban, hogy vannak j�akar�ink, akikben az aggodalom lett az er�sebb, hogy mi lesz itthon vel�nk… �s hazaj�vetel�nket nem helyeslik. Magatehetetlens�g�nkre gondolva bizony�ra nekik van igazuk, de �gy l�tszik, sokat k�v�ntunk, amikor k�rni akartuk, hogy a megold�s ne a hal�l legyen… „Hal�lugr�sunkat” ez�rt tett�k meg. Volt, aki �gy nyugtatott, ha csak a rendk�v�lien kem�ny t�l el�l vez�relt is el benn�nket a Gondvisel�nk, �rdemes volt akkor is elmenn�nk. S hinni akarjuk, hogy val�ban � vitt el oda is minket, �s � hozott vissza is… mert ha ott maradunk, felforr�sodott padl�sszob�csk�nkban nem igen �lhett�k volna t�l az ugyancsak rendk�v�lien meleg ny�r �rtalmait. Lehet, hogy rosszul tett�k, de vissza�t m�r nincs… �s bocs�ss�k meg nek�nk, ha itt most m�r nagyon �tban lesz�nk… Amikor 1996-ban jobban lettem ott a szentesi k�rh�zban, annyira nyilv�nval�an �reztem, hogy csakis az�rt t�rt�nt, mert sokan im�dkoztak �rtem – Te is, M�na Eszter… S a J�isten azt akarta, hogy m�g tov�bbra is ezen a f�ld�n legyek. Percr�l-percre k�zdjek napjaimmal, hogy l�temmel �n is adhassak valamit – ha csak az m�kszemnyi lehet is, de Isten akarat�t teljes�tve, mert j�l csak �gy tehet�nk ak�rmit. Nem akarok m�r semmi m�st. Csup�n Ti�rtetek lenni – Mindannyi�tok�rt! Eg�sz �letemben arra akartam t�rekedni, hogy ne legyek k�r�ra senkinek. Amikor m�gis elker�lhetetlen, hogy teher legyek m�sokon, bocs�ss�k ezt meg nekem! Folytatjuk

nzyang

El�zm�ny | 2009.08.18. 15:03 - #40

XIV/b Egyre t�bbet emlegette a temet�t is, ahov� � m�r sosem mehet… Bizalm�t vesz�tve teh�t m�r nem tudta legy�zni hazagondol�s�t, de �gy lettem ezzel �n is. Megtudtuk azt is, hogy az a szoba, melyben laktunk, nem v�gleges, teh�t b�rmikor �ttehetnek benn�nket az �pol�si oszt�lyra. Ez k�l�n�sen feld�lta Anyut. Sz�m�tanunk kellett arra is, hogy a havi gondoz�si d�j ezut�n sem a mi nyugd�junk emel�s�nek ar�ny�ban fog emelkedni, s ez is �lland� izgalmat jelentene. Hiszen ekkor az �n j�rad�kom a fogyat�koss�gi t�mogat�ssal egy�tt 40.750 Ft volt, Anyu �zvegyi nyugd�ja a h�zast�rsi p�tl�kkal egy�tt 36.997 Ft. Az Otthonba fizetend� �sszeg pedig 48.000 Ft �s nek�nk kell el�teremten�nk a k�lt�p�nzt, a gy�gyszerek �r�nak z�m�t is. Magammal �n oda azt a szeretet�z�nt akartam vinni �s m�sokkal is megosztani, ami bet�lt�tte az �n vil�gomat �s �letben tartott engem. Ilyen m�don eg�szen nyilv�nval�v� v�lt, hogy az �n t�rekv�seimnek ott nem lehet tere, de tal�n �ppen az�rt vez�reltett�nk oda, hogy az elj�vetel�nk tiltakoz�ss� legyen a l�lektelen, l�lek�l� b�rokr�cia ellen… Mindezek ut�n nekem az lett a legfontosabb, hogy Anyunak m�g egy kicsit j� legyen! Gy�ny�rk�dhessen a kert�nkben ny�l� n�rciszokban, a sokat emlegetett musk�tlijaiban, �s itt a mi kapunkt�l vezet� j�rd�n mehessen �t a Templomba, ahol keresztelte gyermekeit, az �r oltalm�ba aj�nlva… Most nekem kell az � kedv��rt hazaj�nni onnan, a PAX Otthonb�l, v�llalva mindazt, ami itthon v�rni fog r�nk… Eml�keztem arra, hogy itt a szomsz�dunkban lev� �nkorm�nyzati Otthon vezet�je, Varjasi Ferencn� tavaly ny�ron, az elmenetel�nk el�tt azt mondta, hogy � megoldotta volna gondoz�sunkat �gy is, hogy itt, a mi h�zunkban maradhassunk. Nagy bizalommal h�vtam fel telefonon, hogy megk�rdezzem, �gy gondolja-e m�g, s hozz�seg�t-e minket ahhoz, hogy ilyen felt�tellel hazaj�hess�nk, egyenl�re csak egy eb�det, mos�st, bev�s�rl�st, takar�t�st k�rve. � nagylelk�en azt v�laszolta, hogy igen. �r�k h�l�val k�sz�nj�k Icuka – a b�tors�got ez a lehet�s�g adta meg nek�nk. Ekkor m�r febru�r v�g�hez k�zeledt�nk �s 2003. �prilis 1-j�t�l k�rve meg�llapod�sunk felbont�s�t, mindenki nagy d�bbenet�re elkezdt�k ism�t a csomagol�st. A f�l�ves t�voll�tt�l elbizonytalanodva ugyan, hogy val�s�g lehet-e m�g a mi hazaj�vetel�nk, de �r�lt�nk minden doboznak, amit m�r rendben tudtunk. Riza n�ni, csongr�di Marika, Vir�g R�zsika �s t�bbi kedves lak�t�rsaink, ugye tudj�tok, hogy sajn�ltunk benneteket otthagyni! Ibolya, Julika �s minden kedves �pol�n�v�r, mi val�ban sz�vvel-l�lekkel, szeretettel gondolunk oda tov�bbra is �s bocs�sd meg Magdolna perjeln�, hogy m�gsem r�d hallgattunk! Azonban l�togat�saidat – a benc�s n�v�rekkel val� egy�ttl�teinket, Fl�ri�na n�v�r gyermeteg, szeretetteljes ragaszkod�s�t nem feledj�k! M�sz�rosn� Marika, az utols� pillanatig nem hitted elj�vetel�nket, de �n tudtam, hogy lelked gazdags�ga, sz�ved �nzetlen j�s�ga k�pes �thidalni a t�vols�got. Itt, ebben az �r�sban szeretn�k k�sz�netet mondani Mindannyi�toknak, akik seg�t� figyelemmel, agg�d� szeretettel vettetek k�r�l minket – �ldjon meg �rte Isten Titeket! Kereszthordoz� Testv�rem, Neked k�l�n is k�sz�n�m, hogy megk�t�z�tts�gedt�l alig mozdulva, de az �l� vizek Forr�s�hoz terelt�l minket �s bocs�sd meg, ha sokat k�v�ntam… Legjobban Te tudod, hogy Isten gyermekeinek �sszetartoz�sa sohasem a t�vols�gon m�lik �s utunkat folytatva a keresztedet viszem tov�bb is – ahogyan k�vetve a mi Urunkat, viszed megtal�lt B�r�nyodat Te is… Sz�v�nk szeretet�ben – lelki dobozainkban „elcsomagoltunk” Titeket is, hogy magunkkal hozva egy�tt maradjunk tov�bbra is. Az utols� d�lut�n m�g kiment�nk a t�rsalg�ba, v�gig a folyos�n �s utolj�ra m�g kin�ztem az ablakon. A benc�s kolostor templom�t l�tva, Isten szeretet�nek felemel� kegyelm�t k�rtem ott arra a helyre, hogy messze vil�g�tva mutassa az utat nek�nk �s megtal�ljuk Urunkat, Isten�nket… hogy feledhess�k a „mosom kezeim” megal�ztat�s�t, rem�nyeink eltipr�s�t. Ahhoz, hogy felsz�nen maradhassak, eg�sz �letemben koldulnom kellett a szeretetet – az �nzetlen szeretetet, mert �rte adni semmit sem tudtam. Hogyha ez az elesetts�gemmel val� „zsarol�s” volt, akkor helyem nem lehet ezen a f�ld�n sem, de k�rem sz�pen bocs�ss�k ezt is meg nekem… 2003. m�rcius 29-�n, szombaton j�tt seg�teni Dezs�, Bence, Esztike �s ezen a napon k�t �r�ra �rkezett meg �rt�nk a cs�pai Otthon aut�ja. Az aut�val �rkez� Varjasi Feri, Zagyi Jancsi megnyugtat�, bizalmat ad� der�j�t k�sz�n�m! Az utols� pillanatig kapkodtunk az ott lev� dolgaink �radat�ban. Hazaj�vetel�nk is egy t�boly lett, legink�bb most is Anyu�rt izgultam, hogy ne zavarja meg t�ls�gosan ez az �jabb tort�ra… Az utols� nap rohan�s�ban elk�sz�nni itt is csak azokt�l tudtunk, akik a hely�nkbe j�ttek �s eln�z�s�ket k�rj�k mindazoknak, akik ezt nem tudt�k megtenni. Szeretettel, k�sz�nettel eml�kez�nk mindny�jukra! K�sz�nj�k Isten�nk, hogy sz�v�nkben J�zust hozhattuk �tit�rsul, s az � j�s�g�ba kapaszkodva indulhattunk tov�bbi utunkra. Maradj vel�nk J�zus – mind�r�kre!

nzyang

El�zm�ny | 2009.08.14. 16:50 - #39

XIV/a Beismerve, hogy a mi hib�nk, hiszen tehetetlens�g�nk, vak bizalmunk �s az id� hi�nya sodort minket ekkora t�j�kozatlans�gba. De m�g ekkor sem tudtuk elk�pzelni, hogy ne legyen sz�munkra megold�s, �s rem�nykedt�nk, majd csak alakul valami… Tov�bb nyeldest�k keserveinket – kibesz�lhetetlen sz�vf�jdalmunkat, amikor zongoraj�t�k hangzott fel a r�di�ban – a mi zongor�nkat id�zve Apu Chopin kering�inek petyegtet�s�vel… Eszembe juttatta gyermekkoromat is, amikor m�g �n is pr�b�lgattam dallamokat keresg�lni zongor�nkon �s Apu odaj�tt megmutatni, hogyan kell j�tszani, hogy: „Vir�t m�r a szarkal�b odakint a r�ten, Ezer t�cs�k muzsik�l odahaza r�gen…” Nagy gy�ny�r�s�gemre ezt �n is meg tudtam tal�lni… 2003 janu�rj�ban megtudtuk, hogy fejenk�nt �tezer forinttal emelkedik a havi gondoz�si d�j �s nem lehet r�sz�nk semmif�le m�lt�nyoss�gban, mert van a nevemen egy milli�nyi �rt�k� h�zr�sz, Anyu nev�n pedig valami jelent�ktelen �rt�k� f�ldter�let. B�r a h�zr�szemet m�g nem is eg�szen mondhatom magam�nak, mert a haszon�lvezete az Anyu�, � pedig ragaszkodik ahhoz, hogy id� el�tt ne k�tyavety�lj�k el �s megmaradjon nekem egy t�volabbi biztos�t�knak – a havi gondoz�si d�junk p�tl�s�ra kett�nknek tal�n k�t �vre futn� bel�le. Nem, ilyet Anyu nem tesz. �s kimondta: ha ez �gy van, akkor megy�nk haza! S azut�n m�r nem volt marad�sa, mert ahol nem a krisztusi lelk�let ir�ny�t, az nem lehet az a mened�k, amit � elk�pzelt nekem. Az Igazgat�n� ugyan azt mondta, hogy �k csak a nyugd�jemel�s ar�ny�ban emeltek. Csakhogy nem a mi nyugd�junk ar�ny�ban. Ekkor �n napokig s�rtam, ha csak sz�ba j�tt �gy�nk. Hiszen nem �gy akartuk �s mi lesz otthon vel�nk?! De ahol a mammon uralkodik, nek�nk ott nem lehet hely�nk. Nekem arra nem lehet p�nzem, hogy az el nem fogyasztott szal�mival etessem a malacokat – a telefonsz�ml�m kifizet�s�re pedig ne maradjon p�nzem! Tett�nk az�rt m�g egy utols� k�s�rletet… �rtunk a K�zpontnak egy levelet, k�rve a helyzet�nk m�lt�nyos elb�r�l�s�t, tudva, hogy vannak az Otthonban olyan lak�k, akik csak annyit fizetnek, amennyi a havi j�vedelm�k. K�rt�k, legyen ez �gy vel�nk is – eltekintve nyomor�s�gos ingatlanunkt�l, ami csal�di �r�ks�g, de k�rtem azt is, hogy engem t�pszeren �l�k�nt tartsanak nyilv�n, k�ldve ehhez a megfelel� orvosi igazol�st. A v�lasz azonban ugyanaz volt: Nem tehetik, merthogy olyan sokban van ezeknek az Otthonoknak a fenntart�sa. Az�rt csak maradjunk, mert minek m�r nek�nk az a h�z, hiszen az Otthonban mindent megkapunk… Anyu erre m�r �gy reag�lt, hogy h�la Istennek! Akkor � m�r semmik�pp nem k�v�nt ott maradni. � m�r zs�kokat sz�nd�kozott vetetni, hogy a csomagol�st elkezdhesse… Nem hib�ztatok senkit, csup�n azokat a t�rv�nyeket, melyek a haszonszerz�s �rdek�t szolg�lj�k �s a v�dtelen, kiszolg�ltatott emberre alapozva kisajtolj�k bel�le utols� l�legzet�ig mindazt, amivel m�g rendelkezik – szem�lyis�g�t�l, minden egy�ni t�rekv�s�t�l megfosztva. Mindezt elt�rni, mi nem lehett�nk alkalmasak… Akkor m�r biztos voltam �n is abban, hogy mi ott nem maradhatunk – h�l�t adva Istennek, ami�rt a sorsunkat ism�t kivette kez�nkb�l �s nem nek�nk kellett d�nten�nk. Valamikor janu�r elej�n kaptunk egy f�nyk�pet Oberna Gyurin� Anik�t�l, amit a rendk�v�lien havas h�zunkr�l, kert�nkr�l k�sz�tett, �s Anyu azt napokig �gy n�zegette, mintha nem tudn� a szem�t levenni r�la… Igaz�n akkor �rtettem meg, hogy � csak miattam j�tt el oda a PAX Otthonba, hogy engem ott j� helyen, biztons�gban hagyjon, ha erre majd sor ker�l… Folytatjuk

nzyang

El�zm�ny | 2009.08.11. 16:53 - #38

XIV. K�zeledve Istenhez A PAX Otthonba val� meg�rkez�s�nk k�osza ut�n j� volt kicsit lenyugodni, t�l lenni mindazon, amit elj�vetel�nkben �t kellett �ln�nk. F�leg Anyu miatt, hiszen legink�bb ��rte izgultam, hogy gy�zi-e m�g er�vel ezeket a f�radalmakat is, de amit Isten akar, az �gy lesz… Esztike, Bence m�g seg�tettek n�h�ny dolgunkat elrendezni. Apunak egy f�nyk�p�t elhozta Bence �s a falra f�ggesztette. Amikor r�n�ztem, valahol a lelkem m�ly�n akaratom ellen is mindig azt k�rdeztem, hogy Apu, mit keres�nk mi itt?! Pedig csak addig s�rtam, am�g Esztike, Bence elk�sz�ntek. Hozz�kezdt�nk Anyuval pakolni, a szob�nkat rendezgetni, s ez hetekre, h�napokra lefoglalt benn�nket, hiszen dobozaink egy r�sze csak �gy �mlesztve lett a szekr�nybe berakva �s id�be telt mindent kicsomagolni, helyre tenni. �r�lt�nk mindennek, ami j� lett, sz�p lett… A pakol�st t�bbsz�r is �jra kezdt�k, mert N�sz Margit�k az �j �gyamat csak k�s�bb hozt�k �s annak fi�kjaiba is sok minden belef�rt. A napokat sz�molgatva v�rtuk, hogy a Bence vid�ki �tjai sor�n �tba tudjon ejteni benn�nket �s bepolcozza az egyik akaszt�s szekr�nyt is, ahol pazar helye lett a rengeteg vide�-, magn�kazett�mnak, a rajzaimnak, kazalnyi f�nyk�palbumomnak, amit term�szetesen nem hagyhattunk itthon az egereknek… Amikor pedig elsz�ltam magam Somodin� T�th Kati el�tt, hogy ott a h�tam m�g�tt m�g elf�rne egy k�nyvespolc, n�h�ny h�t m�lva m�r k�ldte is Kati a j� f�rj�vel �s fi�val a b�torokhoz ill�, gy�ny�r� feh�r k�nyvespolcot, k�ld�tt m�g anyagot is, hogy a szekr�nysor polcait is s�r�bbre vegy�k, hogy min�l t�bb k�nyvem odaf�rhessen. Ezut�n Moln�rn� Ny�ri �va �s Lovas Baby sok cipeked�ssel, f�radoz�ssal elhozt�k a k�nyveimet. K�sz�n�m! Olyan j� az�ta is h�l�val gondolni j�s�gotok�rt Mindannyiatokra! A PAX Otthonban 1992 �ta val�ban nagy v�ltoz�s t�rt�nt – ki�p�lt, megsz�p�lt. Az �pol�n�k aranyosak, �s megk�sz�ntem �ket Istennek, de vel�k most m�g alig tal�lkoztunk, mert �polniuk minket m�g nem kellett. Az Otthon „lelk�t” a foglalkoztat� Marik�ban �reztem, �s j� volt bizonyos lenni abban, hogy Isten akarata volt �t megismernem, hogy er�forr�ss� legy�nk egym�s sz�m�ra. A lak�k idegen t�mege el�sz�r nyomaszt�an hatott r�m, de elj�tt az ideje annak is, amikor m�r �ket is tudtam szeretni �s ez csod�latos b�kes�ggel t�lt�tt el, hiszen �n ott is valami nagyon sz�pre, j�ra k�v�ntam t�rekedni. Az els� hetekben kaptuk a szomor� h�rt, hogy legid�sebb unokab�ty�m, Pataki Emil meghalt. Nem volt v�ratlan, minket ott m�gis k�l�n�sen megrend�tett. Arra gondoltunk azonban, hogy szeg�ny Emilnek milyen nagy megnyugv�st jelentett a mi Otthonba k�lt�z�s�nk, �gy �reztem, ezut�n az � lelke is vel�nk lesz, vigy�z minket, �s olyan j� volt h�l�val gondolni az�rt �r� is. Most az emeletre ker�lt�nk �s j� volt n�ha kimenni a t�rsalg�ba, a hossz�, vir�gos folyos�ra, de amikor visszament�nk a szob�nkba Anyuval, mindig megjegyeztem, hogy ott a legjobb… a mi saj�t, ismer�s dolgaink k�z�tt. Szerettem volna kimondani ilyenkor, hogy Anyu, olyan j�, hogy itt vagy, de ink�bb hallgattam, nehogy els�rjam magam �s h�l�t adtam Anyu�rt Istenek, mert csak �gy, vele lehet j� ott is nekem. Am�g �n �lek, maradj velem Anyu… A meg�rkez�s�nk ut�n tal�ltunk egy lapot az asztalon, melyet Zsuzsi hagyott ott, n�h�ny soros j�k�v�ns�gos k�sz�nt�t �rva r�, s nem is gondolod Zsuzsi, hogy milyen j�lesett a figyelmed! Tudjuk, mindent megtettetek Ti is, m�sok is, hogy j�l �rezz�k ott magunkat. Ak�rmennyire is elszorult a sz�vem, amikor ott a t�rsalg� ablak�b�l eln�ztem a messzes�gbe �s a l�that�r f�in t�lra odak�pzeltem Cs�p�t, a h�zunkat, az el�szoba ablak�ban �ld�g�l� S�rga macsk�t, arra igaz�n sosem gondoltunk, hogy mi onnan valaha is visszaj�jj�nk. Igyekezt�nk �gy berendezkedni, hogy val�ban j�l �rezz�k ott magunkat – ha csak �tmeneti sz�ll�sk�nt tudtuk is hely�nket �rt�kelni �s szeretni, mert a haz�nk m�r csak itt, ez a cs�pai h�z lehet… Siker�lt Benc�nek elint�zni a telefonom �thelyez�s�t is �s hallatlan �r�m volt sz�momra, amikor �pp a n�vnapomon, november 20-�n beszerelt�k. Volt ugyan mobilom is, amellyel rengeteg SMS-t �rtam – h�l�san megk�sz�nve a telefonk�rty�kat, melyeket nagylelk� bar�tn�im k�ldtek, hogy seg�tsenek, �r�met szerezzenek nekem. �letet adott az az �r�m is, melyet l�togat�ink okoztak nek�nk, amikor k�kre festett kis ajt�nk ny�l�s�ban – otthoni vil�gunkat jelent� ismer�s arcokat pillanthattunk meg… H�la Istennek mondhatom azt is, hogy a l�togat�k �z�nl�ttek hozz�nk itt is – a viszontags�gos k�zleked�s ellen�re is. Cs�p�r�l j�ttek L�deczi D�nes aty�val is, aki k�thetente j�r az Otthon szomsz�ds�g�ban lev� benc�s Kolostorba. Kl�rika k�t-h�romhetente zar�ndokolt el T�r�kszentmikl�sr�l a l�togat�sunkra �s Sim�n� Erzsike is t�bb �zben j�tt F�tr�l, de m�g a f�j�s l�b� Tilda n�ni sem t�r�d�tt azzal, hogy mennyit kell gyalogolnia oda. S milyen sz�p volt, amikor felzend�lt szob�csk�nkban Kiss Vir�g�k git�ros �neke – a git�rt a h�tukon cipelt�k Pestr�l, hogy a tal�lkoz�s �r�m�t, szeretet�ket fejezz�k ki vele. K�sz�nj�k mindannyiatoknak! L�togat�ink n�vsor�val nem untathatom itt az olvas�t, de hiszem, hogy a J�isten kincst�r�b�l egyik�t�k sem fog hi�nyozni! �j Otthonunkban az els� Kar�csony is el�rkezett. A Kisj�zus megsz�let�s�nek �r�m�t nek�nk ott els�sorban is Dezs�, Zsuzsi, Bence meg�rkez�se, gondoskod� j�s�ga jelentette. Akkor m�r ott volt az asztalunkon a cs�pai feny�f�nk �ga, melyet Esztike hozott oda nek�nk… S a torkunkban n�vekv� gomb�cot m�g akkor sem akartuk tudom�sul venni. �r�lt�nk, hogy hamarabb j�ttek Dezs��k n�h�ny nappal, mert az �nnepekben bek�sz�nt� rendk�v�lien zimank�s nagy t�l m�r nem engedte volna �ket – ahogyan akad�lyozott oda m�sokat is. Azut�n m�r csak D�nes atya l�togat�sai maradtak, aki a kolostorba j�vet vel�nk is t�r�d�tt �s szak�tott id�t r�nk. Ezeket a napokat mindig nagyon v�rtuk – h�l�t adva �rte Istennek! Nagy kincs, Isten orsz�g�t �p�t� er� rejlik ebben a nagyon fiatal, de l�lekkel telt emberk�ben. J� lenne, ha min�l t�bben felismern�k ezt benne – teljes sz�vemb�l k�v�nom, hogy �gy legyen! K�zben megtudtuk, hogy az augusztusi gondoz�si d�jb�l nem vonj�k le a kosztunkat. Nem k�rhetj�k az egy adagot sem a kett� helyett, teh�t az egyik�nk�t csak �gy teljesen feleslegesen fizetj�k �s a k�lt�p�nz sem a befizetett �sszegb�l j�r vissza… Ekkor m�r kezdett derengeni benn�nk, hogy a t�rv�nyek �ldozat�v� kell lenn�nk, mint ahogyan �ldozata lett a R. K. Szeretetszolg�latban is a SZERETET… Folytatjuk

nzyang

El�zm�ny | 2009.08.09. 19:29 - #37

XIII/b A ritka nagy lehet�s�get m�gsem akartuk elszalasztani �s �gy d�nt�tt�nk Anyuval, hogy ink�bb kifizetj�k a j�liust, augusztust, mert legal�bb szeptemberig semmik�pp nem k�lt�zhett�nk. K�rt�k az ilyenkor szok�sos miel�bbi terepszeml�t, hogy az�rt m�g szem�lyesen is megbesz�lj�k a teend�ket. M�g aznap j�tt a f�n�v�r a foglalkoztat� Marik�val, akiket j� �rz�s volt megismerni, s az m�r szinte nem is �rdekelt, hogy az ottani k�r�lm�nyeket illet�en �k nem tudtak minden k�rd�s�nkre v�laszolni. M�snap azonban Tibi unokab�ty�m�k elvitt�k Anyut sz�tn�zni, s boldogan t�rtek vissza, hogy milyen sz�p helyen lesz�nk, milyen t�gas a szob�nk �s gy�ny�r� nagy szekr�nysor van benne, ahol lesz helye mindennek, ami nek�nk fontos. Nekem akkor ennyi el�g volt – l�tni Anyu megnyugv�s�t, b�k�j�t abban, hogy a helyzet�nk megold�dott… Besz�ltek az Igazgat�n�vel is, de bizony�ra megillet�d�tts�g�kben f�lre�rtettek dolgokat, vagy elfelejtettek, �gy bizonyos r�szletek tov�bbra is hom�lyban maradtak, telefonban pedig m�r nem akartam firtatni, s �gy abban a tudatban maradtunk, hogy a k�lt�p�nzt majd ott adj�k. Hiszen ha �n adom magamnak, mi�rt hat�rozn�k meg az �sszeg�t? Elfogadtuk teh�t a PAX otthonban a 2 szem�lyes szob�t – j�lius 8-t�l szabads�gra v�ve benn�nket, az augusztust pedig kifizetve abban a rem�nyben, hogy a kosztot, amit nem ett�nk meg, majd biztos levonj�k �s visszaadj�k az �sszeget. Ekkor m�r �r�lt kapkod�ssal kezdt�nk el pakolni… Hajnalka is j�tt seg�teni. A vinnival�kat dobozba raktuk, de az itthon maradottakat is igyekezt�nk rendben hagyni – a nagy szob�nkba telep�teni, oda, ahol a t�k�r szekr�ny�ben m�g ott vannak az Apu kott�i… Ahogy k�zeledett az indul�sunk ideje, term�szetesen egyre szorong�bb lettem. Sz�rny�s�ges brutalit�snak �reztem, hogy itt hagyjuk azt a helyet, ami a mi�nk, ami kedves nek�nk, ahol ott az a buxus bokor, ami m�r gyermekkoromban is meg volt a kert�nkben, az�ta h�znyi magasra n�vekedve, s ott a feny�fa, ami m�r a Templomtoronyhoz ny�jt�zkodik… Tal�lhatok-e b�rhol is szebbet, mint ami itt az el�szob�nk ablakaiban t�rul el�nk? S nem l�tom t�bb� a sz�ket, az asztalt, ahol Apu �ld�g�lt… vagy a s�rga macsk�t – tudva, ahogyan a l�baival kaparja majd �gaskodva az ajt� �veg�t bebocs�t�st k�rve, de az ajt� m�r nem ny�lik. Ha Esztike gondoskodik is r�la, de a TV tetej�n nem melegedhet t�bb�. �n akkor szerettem volna v�gigsimogatni itt minden t�rgyat, melyekben benne �reztem az �n eg�sz �letem… A c�l �rdek�ben m�gis er�t vettem magamon �s tettem a dolgom – arra is gondolva, hogy bizony�ra Apu is �gy akarn�… De besz�lni nem tudtam irt�zatos k�lt�z�s�nkr�l �s ha j�tt hozz�nk valaki, aki m�g nem tudott r�la, Anyunak sz�ltam, hogy � mondja el. S itt k�rem most megbocs�t�sukat Mindazoknak, akikt�l nem k�sz�ntem el. Nem az�rt volt, mert megfeledkeztem vagy nem voltak fontosak, hanem csak az�rt, mert nem volt lelkier�m ahhoz, hogy felvegyem a telefont �s elmondjam, hogy mi most elmegy�nk �r�kre… Ti, M�nika tudj�tok, milyen volt utolj�ra itthon lenni… �s te, kedves j� Varga �vike, s Mindazok, akik hely�nkbe j�ttetek elk�sz�nni, l�thatt�tok, milyen nagyon neh�z volt kimondani, hogy Isten veletek. Minden sz�nd�kom az volt, hogy amint tudok, �rok majd onnan – megk�sz�nve mindazt a sok seg�ts�get, melyek �ltal lehet�v� v�lt, hogy eddig is itthon lehett�nk… Dezs��k �s ifj. Tassy Oszk�r el�re elvitt�k az Otthonba a holmijaink z�m�t, s ott elrendezt�k, beszerelt�k elektromos berendez�seinket – h�t�szekr�nyt, tv-t, vide�t, r�di�t, melyeket vihett�nk oda. K�sz�nj�k �s bocs�ss�tok meg a sok munk�t, f�radalmat, amit okoztunk elmenetel�nkkel! A k�lt�z�s�nk napj�ig Dezs�, Zsuzsi nem maradhatott, de Bence szeptember 1-j�n vas�rnap v�ltotta �ket �s nagy seg�ts�g lett, hogy � itt volt, mert m�g akkor is rengeteg dolgot kellett �sszepakolnunk, �s az utols� �r�k �r�let�ben er�t adott az � �lettel telt jelenl�te. K�sz�nj�k Bence! M�snap d�lel�tt, 2002. szeptember 2-�n j�tt �rt�nk a szolnoki Mozg�ss�r�ltek Egyes�let�nek aut�ja, hogy elvigyen minket a tiszaalp�ri PAX Otthonba… Az utols� percek fesz�lts�g�t – azt, hogy milyen volt utolj�ra fel�bredni, felkelni, kij�nni a szob�b�l, lenyelni a reggelit… utolj�ra j�nni ki a kapunkon… meg sem k�s�rlem le�rni. B�r sokat k�nny�tett a lelk�nk�n a tudat, hogy a h�zunkat L�deczi D�nes atya, Cs�pa jelenlegi pl�b�nosa vette gondjaiba, hogy hitoktat�i lak�ss� alak�tsa – ennek �rdek�ben tett megfizethetetlen�l sok f�radoz�s��rt �ldja meg az Isten – �t is, �s mindazokat, akik seg�tettek neki ebben! Nem k�v�nok senkinek ilyen k�lt�z�st… K�sz�nj�k Tassyn� Esztik�nek, N�sz Margitnak, T�rin� Mancika n�ninek – j� t�nd�reimnek – hogy �k is elj�ttek az aut�n vel�nk, er�t adva j�s�gukkal, hogy t�l�lj�k azt a pillanatot, amikor elindultunk. A Temet� mellett elhaladva �gy t�nt, Apu ott �ll az � �tj�nak kapuj�ban �s integet… K�sz�n�m Istenem, hogy adt�l er�t elfogadnunk, amit elrendelt�l a mi javunkra – lelk�nk tisztul�s�ra, elm�nk megvil�gosod�s�ra!

nzyang

El�zm�ny | 2009.08.08. 23:12 - #36

XIII/a Azut�n m�r annyira gyorsan zajlottak az esem�nyek, hogy gondolkod�si id�nk sem lehetett. Egyet�rtve Anyuval, �g�rtem, �rdekl�dni fogok. Annyi biztos volt, hogy ide, a szomsz�dunkban lev� �nkorm�nyzati Otthonba nem megy�nk – nem mehet�nk, a kicsi hely miatt els�sorban. �n m�g �gy, tehetetlen�l is szeretn�k tev�kenykedni �s sok mindennek kell k�r�l�ttem lennie, amit ide nem vihettem volna, de �gy �reztem, azt sem tudn�m elviselni, hogy itt legyek a szomsz�dban �s m�gsem j�hess�nk haza… Az is igaz, hogy kiszolg�ltatotts�gunkkal ink�bb idegenben k�v�ntunk elbujdosni, mentes�tve magunkt�l az itteni ismer�s k�rnyezetet. Amikor Dezs� mondta, hogy meg akar n�zni egy k�zel�kben lev� egyh�zi Otthont, gondoltam, err�l mindent tud� pesti bar�tn�m mondhat legt�bbet �s felh�vtam telefonon… de azt v�laszolta, oda vil�giakat nem fogadnak, s egy�ltal�n, a pesti egyh�zi Otthonok annyira dr�g�k �s hossz� a v�rakoz�si id�, hogy nincs �rtelme megpr�b�lni. Azut�n � hozta sz�ba �jfalut, ahol a PAX Otthonban h�t hetet t�lt�ttem 1992 tavasz�n, s ez az�ta is t�ma volt, hogy tal�n majd oda megy�nk, ha itthonr�l menn�nk kell. Ott m�r m�gsem annyira idegen, s Anyut is kedves gyermekkori eml�kei k�tik az Otthon szomsz�ds�g�ban lev� benc�s kolostorhoz … de csup�n v�gs� esetre gondoltuk m�gis. Annyit mondtam a bar�tn�mnek, hogy majd �rdekl�d�m, mi ott most a helyzet, de a seg�ts�g�t nem k�rtem. N�h�ny nap m�lva telefon�lt, hogy megtudta: a PAX Otthonban �ppen van 2 �gyas �res szoba, majd k�ldenek t�j�koztat�t, de � nagyon aj�nlja, hogy ragadjuk meg, mert ez igen j� h�r� Otthonn� fejl�d�tt �s ha most nem megy�nk, ki tudja, mikor lesz �jra hely. Engem ez a h�r akkor annyira megrend�tett, hogy a s�r�st�l alig tudtam Anyunak elmondani… A v�gzet visszavonhatatlan csapd�j�t �reztem benne. Egyben �r�ltem is, mert ekkor m�r csak ide k�v�nkoztam menni. Amikor Sztrilich �gnes unokah�ga, Kinga n�v�r bevonult oda a benc�s Kolostorba, gondoltam, miatta is j� lenne majd valaha odaker�ln�nk. Elmondtam ezt most �gnesnek – sajn�lkozva, hogy Kinga n�v�rt m�r nem tal�lhatjuk ott… Mire �gnes sokatmond�an jegyezte meg: „h�t ott van!”. S ekkor �n is �gy �reztem, hogy val�ban ott van – � is, �s Jol�nta testv�r is, aki dajk�lt engem kisbaba koromban, ha m�r csak a kolostor kript�j�ban lehetnek is… De a lelk�k �l, ott lesz vel�nk �s tudunk megkapaszkodni benn�k… A t�j�koztat� viszont nem volt el�g vil�gos el�tt�nk, az anyagiakra vonatkoz�an csak annyit tudtunk meg, hogy a havi gondoz�si d�j 42900 Ft, amire a mi j�vedelm�nkb�l bizony nem futotta, de a Szeretetszolg�lat ir�nt val� hat�rtalan bizalmunkban �gy gondoltuk, hogy bizony�ra ebb�l j�r majd vissza 4020 Ft k�lt�p�nz. S ha csak egy kosztot k�r�nk, mert a t�pszeremmel egy�tt el�g lesz �gy is, akkor lesz mib�l kieg�sz�teni. Mivel a t�j�koztat�val egy�tt k�ldt�k a jelentkez�si lapot is, - postafordult�val k�rve vissza, hogy addig fenntarts�k a szob�t, akkor mi m�r csak arra t�rekedt�nk, hogy ne szalasszuk el az alkalmat. Ha m�r Pestre nem mehet�nk, akkor csakis ide tudtuk elk�pzelni j�vend�nket, ahol ott a Templom, az ismer�s benc�s n�v�rek, �s a k�zelben lesz az �n kereszthordoz� Testv�rem is… �gy jelezt�k, hogy a szoba �sszel lesz bek�lt�zhet�, s a kit�ltend� pap�ron �n okt�ber 1-j�re �rtam �rkez�s�nk id�pontj�t – arra gondolva, hogy addig k�nyelmesen tudjuk elrendezni dolgainkat, �ssze tudunk csomagolni, �s addig m�g lesz id� l�lekben is felk�sz�lni. B�r Anyu megjegyezte, hogy nem lesz az sok�? Mert hogy addig m�g ki tudja, mi t�rt�nhet… Esem�nyeink alakul�s�ban azonban ekkor is benne �rezt�k a Gondvisel� Isten elrendez�s�t �s h�l�t adtunk �rte, hogy kivette kez�nkb�l sorsunkat… Mindez valamikor m�jusban t�rt�nt, s azut�n v�rtuk a fejlem�nyeket. Nem tudtuk, hogy a K�zpont mikor �rtes�ti az Otthont, de �n nem akartam megel�zni, beleavatkozni, de �gy gondoltuk, ha m�r ott lesz�nk, majd minden tiszt�z�dik, rendez�dik. Mindezek ut�n vill�mcsap�sk�nt hatott, amikor j�lius els� napjaiban idetelefon�ltak a PAX Otthonb�l, hogy a helyet azonnal el kell foglalnunk, mert k�l�nben m�snak adj�k. Valami elmondhatatlan borzalom volt, amit ekkor �reztem… �s a s�r�st�l megint csak alig tudtam megsz�lalni. Folytatjuk...

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.29. 18:22 - #35

XIII. Mened�ket keresve Van, amikor mindent megtesz�nk, hogy �gy legyen, ahogyan a legjobbnak v�lj�k… de azut�n minden m�sk�pp alakul, mert t�rekv�seink csup�n sz�lmalomharcnak bizonyultak. Vagy m�gsem volt az? Tal�n ott kezd�d�tt, amikor m�g a 80-as �vek elej�n Apu egyik k�rh�zban l�tekor – magunkra maradva Anyuval – rosszul lettem egyik �jszaka valami v�rus k�vetkezt�ben. M�g tudtam sz�lni, de azut�n elveszett velem a vil�g �s Anyu kez�ben �lettelen�l nyaklottam. Nem sok�ig tartott ez, �s amikor visszat�rt a tudatom, mondogattam is Anyunak, nehogy izguljon, mert jobban vagyok. Le�lt mell�m egy sz�kre, de hamarosan l�tom, hogy d�l h�tra �s esik le a f�ldre, s ott mozdulatlan maradt… R�m�letemben J�zust kezdtem sz�longatni, hogy seg�tsen… �s kev�s id� m�lva Anyu is eszm�letre t�rt. Csup�n az ijedelemt�l volt, mert amint k�s�bb megtudtam, azt hitte meghaltam, �s mit is mondjon majd Apunak… Aput azut�n ez az esem�ny nagyon nyugtalan�totta, hogy vajon hasonl� helyzetben mi is lesz vel�nk, ha majd ketten maradunk?! Apu hal�la ut�n azonban egy id�re nem akartunk ezen gondolkodni. 2001. m�rcius 13-�n lett anyu 90 �ves, �s 15-�n a k�sz�nt�s�re Dezs��k, M�ni�k nagy k�sz�lettel, �r�mteljes szeretettel j�ttek haza. Tudott err�l Dancs� Kl�rika is T�r�kszentmikl�son, �s hogy ne zavarja meg �nnepl�s�nket a szomor� h�rrel, csak m�snap telefon�lta meg, hogy �desapja, Anti b�csi 14-�n meghalt. Apun�l egy �vvel volt fiatalabb, �s � volt m�g �letben Anyu testv�rei k�z�l – feles�ge, Esztike n�ni m�g 1987 nyar�n meghalt. 2001 december�ben pedig �jabb nagy d�bbenet�nkre Apu kedves unokatestv�re Ribin� Jakobey Eta n�ni is meghalt. Teh�t a rossz gondolatok ism�t kezdtek el�j�nni… S megijedt�nk, amikor 2002 tel�n Anyu gyeng�lkedni kezdett. El�sz�r a h�t�t f�jlalta, majd f�rad�kony lett, �s sz�vritmuszavart �szlelve Dezs� vizsg�latra vitte, de komolyabb bajt nem tal�ltak �s jobban lett valamennyi id�re. H�sv�t k�r�l, amikor �ppen orvos sem volt a faluban, kezd�d�tt �jra minden, Szigethy f�orvosn�vel besz�ltem telefonon, aki ismerte az el�z� vizsg�latok eredm�ny�t �s tudott gy�gyszert aj�nlani, amit�l kicsit jobb is lett. �gy nyugodtan mehettek vissza Dezs��k H�sv�t vas�rnap. H�sv�t h�tf�n azonban, este, amikor m�r a kaput is becsuktuk �s a mad�r sem j�rt erre, a vacsor�n�l rosszul nyeltem, ami a l�legzetemet csaknem teljesen elfogta �s legal�bb egy �rahossz�t fuldokoltam, k�h�gtem, mire helyrej�ttem, de akkor m�r a f�radts�gt�l is alig �ltem. En�lk�l is rossz �llapotban lev� Anyu megint csak annyira megijedt, hogy �jszaka egy szemhuny�snyit sem b�rt aludni, de m�g csak pihenni sem, mert ahogyan mondta, olyat �rzett, hogy � most megzavarodik… s kimer�l�sig forgol�dott reggelig az �gyban. Csak napk�zben b�rt aludni valamennyit idekint az el�szob�ban. T�bb mint egy h�tig volt �gy �s persze egyre gyeng�bb lett, ami engem is r�m�letbe ejtett. Dezs� �jra vizsg�latra vitte, de komolyabb bajt ekkor sem tal�ltak. Az�ta sem tudom, ki k�ldte akkor hozz�nk a k�rzeti n�v�rt, akinek elmondtuk bajunkat �s neki jutott esz�be, hogy pr�b�ljuk meg a B vitamin injekci�kat, amit r�gt�n hozott is – �ldja meg �rte Isten, mert Anyu m�snap m�r tudott aludni �s �gy t�nt, az injekci�k seg�tettek. Teljesen j� lett a sz�vritmusa is, �s sz�pen meger�s�d�tt. A gond azonban megmaradt, hogy mi is legyen vel�nk, mert ideje most m�r rendezn�nk sorsunkat. J�akar�ink sz�bahozt�k Anyu el�tt, hogy el kellene menn�nk egy otthonba. Ez meger�s�tette �t r�gt�l tervezett sz�nd�k�ban, - amit ugyan sosem hitt tal�n, hogy val�s�gg� v�ljon… de most eg�szen belelkesedett, hogy igen, menj�nk. B�r Dezs� ink�bb �gy gondolta volna kor�bban, hogy pr�b�ljunk hozni valakit ide hozz�nk, hogy ne legy�nk egyed�l. Mi �gy voltunk vele, hogy ha elkezdj�k, legyen v�gleges – ak�rmennyire f�j� is… Folytatjuk

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.26. 17:08 - #34

XII/c Febru�r 5-�n lett volna 96 �ves, febru�r 16-�n pedig a 65 �ves h�zass�gi �vfordul�. T�rt�net�ben benne �rezz�k a Gondvisel� Isten elrendez�s�t, de hal�l�nak k�r�lm�nyei mindenk�ppen csontjainkig hat� �loms�lyk�nt nyomja a lelk�nket. Hiszen eg�sz �let�ben tiltakozott az ellen, hogy k�rh�zban haljon meg… Ott az idegenben, ahol nem lehett�nk mellette, mert mi azt akartuk, hogy menjen m�g el gy�gyulni. Csup�n abban lehet vigaszunk, hogy Te, Uram helyett�nk is ott volt�l vele �s el�rasztottad �t B�k�ddel, �r�k Szereteteddel… Hiszem, hogy �gy volt. Temet�s�n 2000. december 20-�n J�zsef atya – k�l�n�s r��rz�ssel az Apu rendeltet�s�re, �gy im�dkozott: „Irgalmas Isten�nk, vigasztal� mennyei Aty�nk! Hossz� �t v�g�re �rkez� v�ndor pihen a kopors�ban. Te tudod, Urunk, mi�rt szabtad ily hossz�ra kedves testv�r�nk f�ldi �let�t. Mi csak sejteni tudjuk, hogy benne �s �ltala csal�dja t�masza akart�l lenni. � ezt a hivat�st el is fogadta �s be is t�lt�tte. Te adt�l neki �leter�t a fiatals�g tavasz�n. Te seg�tetted munk�lkodni az �let term�keny talaj�n, �s a Te gondvisel�sed rendelte �regs�g�ben is a helyt�ll�sra. Ez a k�zel �vsz�zadnyi �let sok harcot, k�zdelmet �s sokszor kudarcot is jelentett. B�ven ad�dott alkalom a becs�letes helyt�ll�sra, a megpr�b�ltat�sok t�relmes visel�s�re, vagyis �szinte hitre, kitart� rem�nyre �s �ldozatos szeretetre. K�sz�nj�k Urunk, meghalt testv�r�nk nev�ben a sok kegyelmet, mellyel seg�tetted �t. K�sz�nj�k, hogy er�t adt�l neki az �let keresztj�t hordozni. Fogadd el minden j�ra t�rekv�s�t �s bocs�sd meg botl�sait, melyekkel gyarl�s�ga miatt megb�ntott T�ged. Tudjuk Urunk, hogy csak egyed�l Te ismered az embert, m�gis, engedd meg, hogy elmondjuk, amit elhunyt testv�r�nk �let�b�l fontosnak tartunk, hiszen ez�ltal er�s�d�nk a helyt�ll�sban mi is, akik m�g a f�ldi l�tben zar�ndoklunk. Mi, akik itt egy�tt vagyunk eddig is �rezt�k – kimondatlanul tal�n -, hogy Te, Isten�nk emberfeletti szolg�latra is kiv�lasztasz n�melyeket. Nehezen �rtj�k, de ilyenkor r�d�bben�nk, hogy Veled egy�tt mi mindenre k�pes az ember. �ppen az Advent �s a Kar�csony bizony�tja ezt! Ki kell mondanom, hogy megismerve a csal�dot, Dezs� b�csit mindig �gy l�ttam, mint J�zsefet, az egyszer� �cs mestert, akit Isten�nk kiv�lasztott�l Csal�dod �rz�j�nek �s t�masz�nak. K�l�n�sen eszembe jutott az egyiptomi menek�l�s: J�zsef azonnal engedelmeskedett, amikor a b�n �s gonoszs�g Her�dese �let�re t�rt a gyermeknek, J�zsef k�szen �llt �s gondoskodott a Gyermekr�l �s Anyj�r�l. Dezs� b�csira is ezt a feladatot b�ztad Isten�nk, amikor kisl�nya �let�t a betegs�g megt�madta: �rz�, v�d� t�maszk�nt �llhatott – k�zel 50 �ven �t – a szeretett „Bubuci” �s �desanyja mellett. Magunkat ismerve, emberfeletti szolg�latnak kell l�tnunk ezt. Csak a Te gondoskod� j�s�god teheti k�pess� ilyenre az embert. H�l�s k�sz�net�nket fogadd el �rte, Urunk �s add nek�nk is ezt a kegyelmet, hogy k�vetni tudjuk p�ld�j�t �let�nk neh�z helyzeteiben. Szeretn�nk mi is �gy �lni itt a f�ld�n – a Te szent akaratodat elfogadva – hogy f�ldi l�t�nk folytat�sa a boldog �r�k �let legyen! A mi Urunk, J�zus Krisztus �ltal. Amen.” /Gy�ngy�si J�zsef pl�b�nos/ �n nem lehettem ott… De a h�feh�rre havazott f�kon t�nd�k�lt a decemberi napsug�r �s �gy mes�lt�k el nekem, hogy az Apu temet�se k�l�n�sen sz�p volt… Seg�ts Uram, hogy tov�bb tudjam adni a szeretetet, amellyel bet�lt�tted a sz�vem, �s amikor sz�ks�ges, tudjak m�sok�rt �ldozatot hozva szenvedni �s meghalni!

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.25. 09:08 - #33

XII/b �gy id�z�tett�k, hogy a mi elmenetel�nk el�tti nap vigy�k el a k�rh�zba. Dezs� meg is �rkezett, hogy itthon legyen, am�g oda lesz�nk �s j�rjon Aput l�togatni, de alig egy �ra m�lva Zsuzsi telefon�lt, hogy felt�rt�k Pesten a lak�sukat �s kirabolt�k �ket. Nem besz�lve arr�l, hogy Zsuzsi �desanyja is utols� napjait �lte a k�rh�zban… Dezs�nek teh�t r�gt�n vissza kellett mennie. Mindez �r�letes zavart okozott, k�l�n�sen amikor eg�sznapos idegt�p� v�rakoz�s ut�n megtudtuk, hogy a ment� Aput csak m�snap 10 �rakor viszi el – �rt�nk pedig 9 �rakor j�nnek… Dezs� visszamenetele ut�n �n int�zkedtem telefonon – olyan izgalomban, amit csak �gy lehet kib�rni, ha Isten er�t ad hozz�… El�z� este m�g be akartam menni Apuhoz besz�lgetni kicsit. M�r ott is voltam, amikor �pp vend�geink �rkeztek �s ki kellett j�nn�nk Anyuval – m�g ut�nunk is sz�lt olyan tr�f�lkoz�san, hogy �t ott meg sem l�tjuk? Mondtam, nemsok� j�v�nk vissza. De akkor m�r aludt �s nem akartuk felk�lteni. Az utols� napon pedig m�r nem volt lelkier�m odan�zni sem az �gy�hoz … �r�k�s lelkiismeret-furdal�st okozva magamnak ezzel, hogy gy�vas�gom miatt elmulasztottam vele azt a n�h�ny utols� sz�t… Bocs�ss meg nekem Te is Apu… November 22-�n, indul�sunk napj�n a ment� az �g�rtn�l kor�bban, m�r 8 �r�ra meg�rkezett – �n akkor m�r az el�szob�ban voltam. Amikor hozt�k ki hord�gyon Aput a szob�b�l, itt el�ttem fordultak vele ki az ajt� fel�, �s amikor megl�tott engem, integetve a kez�vel, a r�gi er�teljes hangj�n, olyan teljes szellemi frissess�g�ben sz�lt ide nekem: „Isten veled Bubucik�m, Isten veled lelkem”! – �n ekkor is csak integetni tudtam… de eltorzult arcomon tal�n l�thatta, hogy �rtettem: ez most m�r val�ban utolj�ra… M�r betett�k az aut�ba, mire ki�rt ut�nuk Anyu, de hallotta, amint kisz�lt neki is, hogy „Isten veled Anyu”! Azut�n 9 �r�ra �rt�nk is meg�rkezett a szolnoki Mozg�ss�r�ltek Egyes�let�nek aut�ja, hogy elvigyen minket a Budapesti Szem�szeti Klinik�ra. K�sz�nj�k ifj� Tassy Oszk�r – Mam�m d�dunok�ja, hogy akkor Te is elj�tt�l vel�nk seg�teni… Mam�mra eml�keztet�, meg�rt� gondoskod�sod kimondhatatlanul j�lesett. Anyu ott maradhatott velem a klinik�n ekkor is. Amikor meg�rkezt�nk �s megtudtuk, hogy ism�t abba a 2 �gyas szob�ba k�lt�zhet�nk, amelyikben az els� m�t�tkor voltunk, valami f�ld�nt�li megnyugv�ssal, b�k�vel foglaltuk el hely�nket. Mondhatom, �r�letes bajaink k�zepette ott az a n�h�ny nap olyann� lett �let�nkben, mint a sivatagba t�velyedett v�ndor sz�m�ra egy kicsi o�zis – Isten nagy aj�nd�k�nak �r�m�vel, hogy mindk�t szemem m�t�tje t�k�letesen sikeres lett �s m�r ott jobban l�ttam, mint valaha. K�sz�nj�k Zsuzsi, hogy �rezhett�k, t�r�dsz vel�nk, hozz�nk tartozol – hol Anyuk�dhoz szaladva a k�rh�zba, hol hozz�nk! Nem feledj�k! S mindazoknak is k�sz�net, akik l�togat�sukkal k�nny�tett�k viseln�nk az Apu�rt val� aggodalmunkat, amely minden pillanatunkban szor�totta sz�v�nket. Dezs� csak az elmenetel�nket k�vet� napon j�hetett vissza Cs�p�ra. Apunak mad�rtejet k�sz�tett, �gy ment l�togatni hozz�, �s amikor Zsuzsi hozta a h�rt, hogy csak egy kan�llal evett a szeretett „tejmad�rb�l”, bizonyoss� v�lt bennem, hogy akkor most m�r minden hi�ba… S �gy t�nt, mintha Apunak kellene �ldozatt� lennie az�rt, hogy �n l�thassak. November 28-�n j�tt�nk haza, azut�n minden nap �rdekl�dtem telefonon Apur�l, �s mindig azt mondt�k: j�l van, csak enni nem akar, �gy nem k�ldhetik haza. A hazaj�vetelt nem emlegette, bizony�ra megadva mag�t a sorsnak, mert tudta � azt, hogy itthon Anyu nem b�rn� m�r �t is �polni. Amikor Dezs� mondta neki, hogy h�rom nap m�lva m�r j�v�nk haza �s j�het � is, legyintett, hogy „lesz abb�l h�rom h�t is”. December 10-�n unok�ja, M�nika Tibivel m�g megk�s�relt�k r�biztatni, hogy egyen, mert hazav�rjuk… �s m�r akkor nagy igyekezettel kezdett el eszegetni, de f�lre�rthette, mert azt hitte, M�nik��k akarj�k hozni �s rakta le a l�bait az �gyr�l, hogy „na akkor gyer�nk”… de azut�n belenyugodott abba is, hogy m�g nem… M�snap Szigethy doktorn� azt mondta, Dezs� b�csival csoda t�rt�nt, olyan sz�pen eszeget �s ha �gy marad, szerd�n j�het haza. Ugyanakkor megl�togatta Dezs� b�tyj�t m�g Ibolya L�szl�n� Ribi Ida is le�ny�val, Ibolya Emes�vel, �k viszont nagyon gyeng�nek l�tt�k �s nem kellett neki az �szibarackbef�tt sem, amit vittek neki… Ekkor kaptuk a szomor� h�rt is, hogy a Zsuzsi �desanyja meghalt… k�zelr�l �rintett minket az � elmenetele is. S nem j�tt szerd�n Apu sem, merthogy majd cs�t�rt�k�n… Anyu megvetette az �gyat, takar�tott, f�z�tt �s v�rtuk, hogy majd hozza a ment�, de 11 �ra k�r�l telefon�lt Szigethy f�orvosn�, hogy Dezs� b�csit ne v�rjuk, mert nagyon rosszul van… K�sz�nj�k Tassyn� Kati, hogy mint mindig, most is nagy l�lekkel, testv�rk�nt j�tt�l seg�teni �s m�ris vitted Anyut Apuhoz, aki eszm�let�n�l l�tszott, fogta a kez�t Anyunak, �s besz�lt… de hangja nem volt �s nem lehetett �rteni, amit mond. Az �gya el volt r�csozva �s a szobat�rsa mondta, hogy �jszaka leesett az �gyr�l. Hogyan t�rt�nt? Rosszul volt �s verg�d�s�ben, vagy k�sz�lt haza �s szok�s�hoz h�ven m�r hajnalban kelni akart, de nem b�rt �s elesett? Ez most m�r �r�k titok marad… M�snap, p�nteken reggel Dezs� ment volna Pestr�l egyenesen hozz� Szentesre, hogy m�g �letben tal�lja, de el�bb odatelefon�lt… azut�n pedig ide hozz�m… �s k�sz�n�m, hogy t�led tudhattam meg, hogy Apu hajnalban 5 �ra k�r�l meghalt… 2000. december 15-�n. Folytatjuk...

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.23. 19:17 - #32

XII/a Akkor m�r csak vizsg�latra vitt�k �s vissza is hozt�k. N�h�ny h�t m�lva azonban egyik hajnalban aut�ajt�k csap�d�s�ra �bredtem �s rosszat sejtve hallottam k�s�bb, hogy Anyu az el�szob�ban Esztik�vel besz�lget. M�r tudtam… de csak akkor hihettem, amikor Anyu bej�tt �s kimondta: Jen� meghalt. 63 �vesen, 1999. november 30-�n, �pp a Dezs� sz�let�snapj�n. A hal�lh�r mindig megd�bbent, de a legk�zelebbiekre kifejez�st sem tal�lhatok, amellyel �rz�keltetni tudn�m jelent�s�g�t. Akkor is, ha nem v�ratlan… Apu azok k�z� a kevesek k�z� tartozott, aki 95 �vesen t�l�lt m�g egy b�lcsavarod�st is. B�r ott a m�t�asztalon 2000. okt�ber 19-�n azt mondta, hogy � m�r nem k�v�n �lni… Azonban sikeresen megm�t�tt�k �s n�h�ny nap m�lva m�r s�t�lni akart, amikor Anyu Dezs�vel megl�togatta. S olyan eg�szen k�l�n�s l�tv�ny lett az az utols� r�zsabimb� – ott a Sz�zany�n�l a polcomon, amikor csod�latosan sz�p piros r�zsa lett bel�le… �gy volt, Apu m�r hamarosan j�het is haza a k�rh�zb�l, de k�zben sajnos bel�zasodott. Nem volt vil�gos el�tt�nk, hogy val�j�ban mi t�rt�nt, de csak november 6-�n ker�lhetett haza. Csontv�z sov�nyan �s lelkileg, szellemileg csaknem felismerhetetlen�l elgy�t�rten, de a maga l�b�n vezett�k be a ment�s�k, s rem�nykedt�nk, hogy majd most itthon minden jobb lesz… A vacsor�hoz nagy lend�lettel fogott, merthogy � ott m�r enni sem szeretett, de n�h�ny falat ut�n abbahagyta, hogy most m�gsem kell. A k�vetkez� napokban csendben, b�k�ben elvolt, de egyre kevesebbet evett. November 10-�n azonban azt hitt�k, el�rkezett a nap, amikor m�r t�ljutott a kr�zisen, annyira j� volt a ked�lye �s a Jen� j�r�k�j�val m�r eg�szen k�nnyed�n j�tt ki ide, az el�szob�ba. A TV mell� �llt, ahol s�rga macsk�ja �ld�g�lt, s felismerve kedves gazd�j�t, fel�gaskodott v�ll�ra, �s dorombolva n�zett r�, mintha �rten�, hogy mir�l van sz�… De m�snap Apu ink�bb csak fek�dni k�v�nt. A biztat�somra az�rt m�g kij�tt az el�szob�ba – csup�n annyi id�re, hogy v�gigmenjen az ajt�k, ablakok el�tt, habzsolva m�g szemeivel szeretett kertj�nek l�tv�ny�b�l… A vil�g�t�ra s�rgult cseresznyef�n�l megjegyezte: „s�rga lev�l, elvisz a sz�l – t�bb� sosem l�tlak…”. S �n nem tudtam megsz�lalni, de az�ta sem tudtam besz�lni err�l. M�g aznap este bel�zasodott, ami azut�n v�gleg belegyeng�tette az �gyba. Sur�nyi doktor �r megtett mindent, ami t�le telhet� volt �s tudom, � nagyon akarta az Apu meggy�gyul�s�t – �ldja meg Isten �rt�nk tett f�radoz�sai�rt! A l�za ugyan elm�lt Apunak, de a l�zcsillap�t�k elaltatt�k, ilyenkor az a n�h�ny falat ennival� is elmaradt, �s inni sem tudott eleget. A l�z elm�lt�val kicsit �l�nkebb lett, de az �tv�gya tov�bbra is csak fogyott. Akarata sem volt m�r a k�zdelemhez, azonban z�gol�d�s n�lk�l, b�k�vel, lecsendesedve viselte sors�t. K�sz�net Gy�ngy�si J�zsef aty�nak �s jelenlegi pl�b�nosunknak, L�deczi D�nesnek, hogy t�r�dtek Apuval �s l�togatt�k, Isten kez�be helyezt�k az � l�t�t… Utols� rem�nys�g�nk m�r csak abban lehetett, hogy h�tha inf�zi�val m�g visszahozhatj�k erej�t �s elfogadtuk Szigethy f�orvosn� javaslat�t, hogy vigy�k be Aput oda hozz�juk a szentesi belgy�gy�szatra – az ismer�s helyre, ahov� bizalom k�t�tt minket. Nagyon neh�z volt, de meg kellett tenn�nk, mert hinni akartuk, hogy ez m�g seg�thet… K�zben megkaptam m�sodik szemm�t�tem id�pontj�t is, amir�l ugyan �n m�r lemondtam, de j�akar�im r�besz�ltek, hogy ne mulasszam el, mert ki tudja, k�s�bb mehet�nk-e, mire pedig Apu hazaj�het, mi is itthon lesz�nk. Akkor m�r az Anyu �rdek�ben is tettem, mert azt l�ttam, neki most m�r az lesz a pihen�s, ha elmegy�nk, mert k�zel 90 �vesen sok�ig azt nem b�rhatja sajnos, amit szeg�ny Apu k�r�l v�geznie kellett. Teh�t ez egy olyan r�ms�gesen szorult helyzet volt, ami sehogy sem volt j�, de nem volt bel�le menekv�s. Inf�zi� n�lk�l csak napokig �lhetett volna, de itthon lett volna… de ne vigy�k el, amikor tudjuk, hogy az biztos hal�l? Megbesz�lt�k vele, �gy l�tszott meg�rtette, belenyugodott. Folytatjuk...

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.19. 20:20 - #31

XII. A hal�l szor�t�s�ban A hal�lunk nem csak abban a pillanatban rejlik, amikor nem dobban t�bb� a sz�v�nk, hanem m�r ott van minden p�tolhatatlan vesztes�g�nkben, mindazon esem�nyben, amikor a hozz�nk tartoz�k elt�voznak �let�nkb�l. Hi�nyuk �letre sz�l�an kevesebb� tesz minket, de a lelk�nk m�ly�n ott maradnak, vel�nk vannak… Dancs� nagyapa 1955-ben halt meg, de 82 �vesen � akkor m�r nagyon �reg ember volt a szem�nkben. A hal�la ut�n Nagymama m�r nem tal�lta hely�t ezen a f�ld�n �s 77 �ves kor�ban 1958-ban � is meghalt. Abban az id�ben �n m�r nem j�rhattam hozz�juk �s a hal�luk k�ls� jele ink�bb csak az Anyu fekete ruh�j�ban mutatkozott meg el�ttem. Az eml�k�k �l� val�s�gak�nt a Nagymama aggodalmaskod�, de b�kess�gre t�rekv�, im�ds�gos szeretet�t �rzem be�p�lve a mi vil�gunkba. Tassy mam�m egy k�l�n�ll� �p�letben, de a mi udvarunkban lakott, �gy k�zvetlenebben lehetett r�szese az �letemnek, hiszen t�bbnyire egy�tt voltunk. �lete utols� tavasz�n m�g rendbe tette a kertj�t, amikor k�t h�nappal a hal�la el�tt 86 �vesen �gyba ker�lt. A sz�l�b�l hazak�lt�zt�nk, hogy Anyu �polni tudja. Akkor m�g sokat voltam az udvaron, de a nagy kocsimmal a Mam�m szob�j�ba k�r�lm�nyes lett volna bemenni �s am�g ki tudott kelni Mam�m az �gyb�l, az ablak�hoz vitt Anyu engem �s odavezette, hogy tudjunk besz�lni. Mam�m azonban akkor m�r �gy n�zett r�m, mintha nem tudn�, hogy ki vagyok, de az volt a k�r�se, hogy seg�tsek rajta, mert �n meg tudom �t gy�gy�tani… Amikor m�r hosszabb ideig nem tudott az ablakhoz sem odaj�nni, szerettem volna m�g l�tni �s egy vas�rnap d�lut�n azzal a sz�nd�kkal mentem ki az udvarra, hogy majd befel� j�vet Mam�mhoz is pr�b�lunk bemenni. S �r�k tanuls�g lett sz�momra, hogy ami fontos, ne halasszuk utolj�ra… mert alighogy kiment�nk, egy hirtelen t�madt nagy zivatar m�ris bezavart benn�nket. Hajnalka volt itt, � seg�tett be engem, �s annyira kellett sietn�nk, hogy mondtam, Mam�mhoz majd m�skor megy�nk be. M�snap, 1967. augusztus 14-�n hajnalban arra �bredtem, hogy Anyu j�tt be �s mondta Apunak: „Nagymama meghalt”… K�s�bb levittek a szob�j�ba, hogy utolj�ra m�g megl�ssam. Akkor m�r fel volt �lt�ztetve, suhog�s selyem ruh�j�ba, melyet varr�n� l�v�n � varrt mag�nak – sokat l�ttam j�nni haza benne a Templomb�l, sug�rz�, szeretetteljes mosollyal mondva nekem: „szentmis�nkben, im�ds�gunkban r�szes�tse az Isten az itthon maradottakat is”… Ott az �gyban fekve, a hal�l mozdulatlans�g�ban l�tva, k�l�n�sen �rezhet� volt, hogy Mam�mat a L�lek tette azz�, aki volt… �s l�lek n�lk�l m�r nem, nem �… S a hal�lt val�j�ban a l�lek elt�voz�sa teszi megrend�t�v�, k�ts�gbeejt�v�, de a L�lek �l … ha f�ldi val�s�g�ban m�r nem l�thatjuk is… A hal�la ut�n Mam�mat m�r csak azokban az �lmaimban ismertem fel, melyekben tudtam, hogy „oda�tr�l” j�tt. Egyszer egy napf�nyes, vir�gz� mez�r�l t�nd�k�lt fel�m �s valami megnevezhetetlen �r�m volt tal�lkozni vele. Olyan �r�m, melyet f�ldi vil�gunkban nem ismerhet�nk… Nagyany�ink gener�ci�ja ut�n 1960-ban Ad�lka n�nivel kezd�d�tt az Anyu- korabeliek elk�lt�z�se az �r�k Haz�ba - egyik d�bbenetb�l a m�sikba ejtve benn�nket. 1963-ban Teruska n�ni, Anyu legid�sebb testv�re a k�rh�zba menetele el�tt elj�tt hozz�nk elk�sz�nni, pedig akkor m�g csak el��rzete lehetett, hogy t�bb� nem j�n haza onnan �lve. H�rom �v m�lva ut�na ment a f�rjeura, Pataki J�zsi b�csi. Azut�n 1967-ben Keresztanya is, jaj, mekkora �rt hagyva maga ut�n a csal�dban! Az �let azonban tov�bb zajlik, egyik �v rohan a m�sik ut�n … �s a sorrendet sem tartva be, a legfiatalabb fiv�r, a Pesten �l�, gyermektelen Dancs� Dezs� b�csi k�vetkezett, aki mindannyiunk p�rtfog�ja, minden �gyes-bajos dolgaink int�z�je volt. Nem feledhetem, ahogyan elzokogta mag�t ott a sezlonon �lve, amikor elmondta, hogy a feles�g�nek, Irmuska n�ninek rosszindulat� volt a daganata, amellyel megoper�lt�k. Hamarosan azonban, 1986 Mindenszentek�re hazaj�vet Dezs� b�csi l�pett be hozz�nk hamusz�rke arccal �s a kar�csonyi lapjukra � m�r csak ennyit �rt: „nagyon gy�nge vagyok”… S az �j �vben m�r alig n�h�ny napot �lt. Irmuska n�ni ut�na m�g 8 �vet �lt. Dancs� Laci b�csi Apuval volt egyid�s. Sokat kij�tt � is megl�togatni minket a Haleszba, de az Esztike n�ni 1981-ben bek�vetkezett hal�la ut�n m�r � sem tudott mit kezdeni mag�val �s egyre lentebb �p�lve 1989-ben � is befejezte f�ldi k�zdelmeit. Amikor �lt�ztett�k utols� �tj�ra, Anyu is ott volt �s k�s�bb j��rz�ssel mes�lgette, hogy �pp akkor �rkezett oda J�zsef atya, aki az � gyakorlatias tettrek�szs�g�vel m�ris fogta Laci b�csit �s seg�tette r�adni a kab�tot… Az ilyen apr� momentumok tett�k J�zsef aty�t hozz�nk tartoz�v�… Csup�n a legsz�kebb csal�dunkb�l eml�thetek itt meg n�h�ny elt�voz�t, de nem maradhat ki Dancs� Ilonka n�ni sem. � csak unokatestv�re volt Anyunak, de k�zeli csal�dtagg� lett n�lunk. K�l�n�sen miut�n mag�ra maradva a Post�sok Pesti Otthon�ba k�lt�z�tt �s mi lett�nk sz�m�ra a csal�d. Esem�ny volt neki is, nek�nk is, amikor elj�tt �vente hozz�nk egy-k�t h�tre – t�bbnyire meglepve minket, �s j� volt megl�tni frissen g�nd�r�tett kis feh�r fej�t, amint ben�zett itt az el�szoba ablak�n… Utols� �veiben m�r csak tervezgett�k j�vetel�t, mert 80-on t�l m�r sok minden akad�lyozta, de a kapcsolatot tartottuk �s l�lekben mindv�gig �sszetartottunk. Neh�z volt megmondani Anyu�knak, amikor j�tt Dezs��kt�l a telefon, hogy Ilonka n�ni az Otthonban csak �gy eb�d k�zben meghalt – 1996. okt�ber 23-�n. El sem hihetj�k, hogy a mi koroszt�lyunk a soros… hiszen az el�z�b�l m�r csak n�h�ny kiv�tel van �letben. Jen� unokab�ty�m betegs�g�nek s�lyoss�ga azt hiszem akkor tudatosodott Apuban, amikor 1999 �sz�n a szob�nk ablak�b�l megl�tta, hogy a nagybeteg Jen�t teszik be a ment�aut�ba. Hallottam, amint olyan „soha t�bb� nem l�tunk” gondolattal odaki�ltott neki, hogy „Isten veled Jen�”! azut�n szokatlan gyorsas�ggal, l�lekszakadva j�tt ki a szob�b�l megmondani nek�nk, hogy „viszik Jen�t”! Folytatjuk...

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.17. 17:27 - #30

XI/c Ezek ut�n Apu m�r k�l�n�s aj�nd�knak vett minden �vet – ahogyan mi is. T�bbnyire az aggodalom t�lt�tte be, hogy mi lesz vel�nk, ha � m�r nem lesz… �gy mondogatta, hogy � m�r csak miattunk tart ki, de az�rt m�g k�v�nta meg�rni a teljes napfogyatkoz�st is. Azut�n pedig az ezredfordul�t. Amikor azonban el�rkezett a 2000. �v, vizeletsziv�rg�st �szlelt – pelenk�zta mag�t, de m�g �gy is nap mint nap mosni kellett r�. S ezt � m�r v�gk�pp nem t�rte – azt mondta, �gy � m�r nem akar �lni, �s egyre ink�bb k�sz�lt… Botj�val bej�rta itt a k�rny�ken azokat a helyeket, melyekhez gyermekkori eml�kei k�t�tt�k – volt, amikor eg�szen riadtan t�rt vissza, mert hogy � ott m�r semmire sem ismert r�… Mondta azt is, hogy � m�r nem is szeret �lni, de ez sosem azt jelentette, hogy nem f�j a b�cs�z�s – ez ott volt minden l�p�s�ben. �regs�g�ben b�k�sebb lett, de ezekben az utols� id�kben olyan fant�zi�l�sai is kezd�dtek, amiben m�r messze elt�rt a val�s�gt�l, s ez m�r eg�szen nyilv�nval� volt, hogy nem tiszta tudattal teszi, viszont maga ellen magyar�zva, �s m�g ink�bb a hal�lba gy�t�rve ezzel mag�t. K�zben egyre kevesebbet evett �s m�r kedvenc ennival�i sem vonzott�k. Dezs� vitte ny�ron v�rk�pvizsg�latra, de rendben tal�lt�k – legal�bbis annyira, hogy ne kelljen v�rt adni neki, a TB ugyanis m�r ny�ltan is kimondta �sszeteremtve Apu miatt egyik orvosunkat, hogy mit akarunk m�r a 90 �vessel… Apu pedig m�r 100 �vesnek nevezte mag�t… 2000 �sz�n egyszer ide�lt mell�m a sz�kre, hogy most m�r nek�nk is �gy lesz jobb, ha � nem lesz, mert neki m�r olyan sok a baja �s ne vegy�k zokon, ha � elmegy… Pr�b�ltam meggy�zni, hogy ilyenre ne is gondoljon, mert nek�nk csak addig j�, am�g egy�tt lehet�nk, s ezut�n mint egy kisgyerek, �gy k�rdezte: „akkor maradjak?”… M�s alkalommal, mint aki mindent le akar rendezni, olyan sokatmond�an k�sz�nte meg nekem a gondoskod�som, hogy rendezem a gy�gyszereit �s m�s egyebet. Majd azt k�rdezte, kaptam-e m�r �rtes�t�st a szemm�t�tem idej�r�l? Tudva, hogy ez mi�rt �rdekli, azt feleltem, hogy nem, de nem baj, Kar�csonyig, am�g be nem �ll a t�l, r��r. Erre � olyan bossz�san legyintett, hogy „Kar�csony”! - csak �pp ki nem mondva, hogy mit �rtek �n ehhez, hol lesz � m�r akkor. S el�gedetlen volt velem, ami�rt Dezs�t m�g nem h�vtam haza, pedig neki a „kisfi�val” fontos megbesz�lnival�ja lenne… Dezs� arra az id�re j�tt haza hozz�, am�g oda voltunk Anyuval a szem�szeti klinik�n, ahov� szeptember 22-�n ment�nk el. M�r bent �ltem az aut�ban, mire kij�tt ut�nunk Apu is, �s s�rva integetett nekem be oda, s �n megszakad� sz�vvel intettem vissza neki… Amikor szeptember 28-�n hazaj�tt�nk, m�g itthon tal�ltuk. Egyre ny�g�sebb lett, de amikor jobban �rezte mag�t, m�g kap�lgatott a kertben �s a csirkeudvar les�llyedt t�gl�it szedegette. Egyik vas�rnap d�lel�tt pedig a nagy �r�nk jav�t�s�ban m�lyedt el a szob�ban, s v�g�l olyan feld�ltan j�tt ki �s mondta: „nem tudok �r�t jav�tani, fel is pakoltam a szekr�ny tetej�re”! Ut�na 2000. okt�ber 18-�n d�lut�n a vir�gait rendezgette, mik�zben olyan hirtelen mozdulattal, mintha most kapta volna az „�zenetet”, le�lt a sz�kbe �s azt mondta: „nagy v�ltoz�s lesz itt, de Ti ketten nem maradhattok, mert akkor itt olyan trag�dia t�rt�nik, amir�l m�g az �js�gok is �rni fognak…”. Tudtam, hogy ez m�r nem tr�fa… de nem feleltem … mintha ezzel, hogyha nem veszek r�la tudom�st, elh�r�tan�m a veszedelmet… Estefel� �jra a vir�gaival foglalkozott – l�ttam bej�nni egy r�zsabimb�val is a kez�ben, amit tudtam, a Sz�zany�hoz visz. V�g�l egy nagy vir�gcserepet kezdett a f�ld�n h�zva od�bb vonszolni, de f�l�ton otthagyta, hogy nem b�rja tov�bb… S olyan g�rnyedten j�tt be. Vacsora ut�n pedig a has�t kezdte f�jlalni. Azt akartuk hinni, hogy csak a szok�sos ev�s ut�ni puffad�s. Lefek�dt, �s �gy sem volt jobb, de azut�n mondta, hogy a m�sik oldal�ra fordult �s �gy m�r jobb. T�z �ra lehetett, amikor mi is lefek�dt�nk Anyuval, de aludni �n nem tudtam. �jf�l k�r�l Apu ism�t ny�sz�r�gni kezdett �s fel is kelt inni, de azzal j�tt vissza, hogy m�g rosszabb lett. �jf�l ut�n Anyu felkelt kamillate�t f�zni, mert egyszer nekem az seg�tett a hasf�j�somon, de Apu olyan mindentud�an mondta: „meghalok gyerekek”. S amikor Anyu kint volt, engem k�rt, hogy bocs�ssam meg, ha valamivel megb�ntott … de �gy t�nt, hogy ez akkor nem csak nekem, hanem az eg�sz vil�gnak sz�l… s �reznem kellett, hogy ezek most olyan pillanatok, ami csak egyszer van az ember �let�ben – amikor lesz�mol, mert tudja, fellebbezni m�r nem lehet… K�l�n�sebben nem l�tszott szenvedni, de amikor mondta, hogy a hasa m�r att�l is f�j, ha hozz��r, tudtam, halaszthatatlanul cselekedni kell. Sz�ltam Anyunak, hogy �ltessen a kocsimba �s hozzon ki az el�szob�ba, hogy tudjak telefon�lni. Az �gyeletet akartam h�vni, de azt mondt�k a h�ziorvos �gyel, oda forduljak. Akkor �pp nyugd�jas orvosunk, Dr. Sur�nyi Lajos helyettes�tett �s nem volt k�nny� r�sz�nnom magam, hogy �jszaka 2 �rakor felzavarjam, de meg kellett tennem. K�sz�n�m Doktor �r, hogy t�relemmel, embers�ggel meghallgatott �s tal�n negyed�ra m�lva itt is volt. Injekci�t adott �s m�r h�vta is a ment�t, �s hasonl� gyorsas�ggal �rkezett meg az is. Hallottam, amint Apu tiltakozik, hogy ne vigy�k el, � itthon akar meghalni. De a szenved�st�l is f�lt, s fel�lt�z�tt m�gis �s elindult… s olyan kegyetlen�l f�j� volt l�tni, ahogy roskatagon, �nnepl�nek haszn�lt s�t�tk�k zak�j�ban ment ki itt az ajt�n… Sur�nyi doktor �r m�r reggel �rdekl�d�tt a k�rh�zn�l, de m�g csak akkor k�sz�tett�k el� a m�t�tre, mert azt rem�lt�k, h�tha nem b�lcsavarod�s okozta a bajt. Amikor m�r mozdulni sem tudunk, fogd a kez�nket Urunk!

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.15. 21:00 - #29

XI/b Valamennyire ugyan feljavult, de 1996 febru�rj�ban megint j�tt egy v�rus �s ez m�r olyan s�lyos l�gcs�hurutot, majd t�d�gyullad�st okozott neki, hogy ekkor m�r ment�vel s�rg�sen k�rh�zba kellett vinnie. Az aggodalom, a sok izgalom,nem alv�s engem is annyira megviselt, hogy a v�rust ekkor m�r �n sem ker�lhettem el, �s k�t nap m�lva Apu elmenetele ut�n olyan beteg lettem, hogy 1996. febru�r 25-�n engem is elvitt a ment� a szentesi k�rh�z belgy�gy�szat�ra. Anyu j�tt velem �s ott maradhatott �polni, de n�h�ny nap m�lva Aput is a mi szob�nkba hozt�k, hogy egy�tt legy�nk. � azonban annyira rossz �llapotban volt akkor, hogy nemigen vett r�lunk tudom�st. �gy t�nt, hogy a felgy�gyul�s�ban nem rem�nykedhet�nk – szellemileg is teljesen le�p�lni l�tszott, s engem ez annyira k�ts�gbe ejtett, hogy mi is lesz most vel�nk, hogy �n ott egy h�tig egy m�kszemnyit nem aludtam. F�ltettem Anyut is, hiszen �jszak�nk�nt sz�mtalanszor fel kellett hozz�nk kelnie. Csod�nak is vettem, hogy nem betegedett meg � is ott vel�nk… K�l�n fejezetet �rhatn�k l�togat�ink, telefonos �rdekl�d�ink �z�n�r�l ott a k�rh�zban. Megnevezhetetlen biztons�got adott a k�rh�z k�rny�k�n lak� unokatestv�rem�k, Ribi Id��k k�zels�ge, vel�nk val� t�r�d�se is. A j��rz�s, az �r�m, amit jelentettek nek�nk, bizony�ra hozz�j�rult gy�gyul�somhoz �s k�t h�t m�lva �n m�r annyira jobban lettem, hogy haza akartam j�nni Anyuval. Az � v�delm�ben meg kellett tenn�nk, ak�rmilyen neh�z volt is otthagyni Aput, de egy h�t m�lva m�r j�hetett � is haza. A J�isten megk�ny�r�lt rajtunk, s adott neki m�g egy kis halad�kot… Szellemileg m�g ekkor sem volt teljesen rendben, �s nagyon gyenge volt, de fel tudott �llni �s lassan javulgatott. �n azonban h�tv�g�n visszaestem l�gcs�hurutomba – az el�z�n�l is s�lyosabban. Enni, inni, gy�gyszert bevenni nem b�rtam, csak a leveg�t kapkodva fek�dtem mozdulatlanul �s vas�rnap este 11 �ra k�r�l m�r annyira rosszul voltam, hogy nemigen tudtam elk�pzelni, hogyan b�rom ki reggelig. Dikt�ltam a telefonsz�mot Anyunak, hogy besz�ljen J�zsef aty�val �s k�rje, im�dkozzon �rtem… Akkor m�r Apu is ott �lt az �gyamn�l Anyuval �s agg�dva simogatta a takar�mat, hogy jaj, mi van velem … s mintha akkor ez az aggodalom z�kkentette volna vissza a maga mivolt�ba. Helyt�ll� rokonaink mondt�k, hogy m�rcius 25-�n h�tf�n reggel, amikor elvitt �jra engem a ment�, Apu nagyon s�rt, mert nem hitte, hogy jobban leszek, s valami sz�vet t�p�en jegyezte meg, hogy nekem a vil�gb�l csak ez az asztal adatott, mely el�rhet� volt az �n sz�momra is itt el�ttem… De kaptam m�g �n is halad�kot… S amikor �jabb k�t h�t m�lva hazaker�lt�nk Anyuval a szentesi k�rh�zb�l, Apu m�r a kertb�l j�tt be. S az �gyam feletti k�nyvespolcon lev� Sz�zanya szobor mellett kicsi v�z�ban egy sz�l n�rcisz vir�tott… Azut�n mindv�gig volt ott vir�g, amikor csak ny�lott valami a kertben… Akkor � sz�pen feljavult, de a v�rszeg�nys�ge megmaradt �s id�nk�nt ellen�rz�sre kellett mennie �s amikor sz�ks�ges volt, adtak neki v�rt. Ett�l egy id�re mindig fel�l�nk�lt. Ezeket az elmeneteleket azonban olyan v�gzetes �ng�ri�nak vette, hogy mindig �gy ment el, mintha a vil�g v�ge k�vetkezne… De az�rt ment, mintha egy fels�bb hatalomnak engedelmeskedne, felkelt m�r hajnalban, hogy id�ben elk�sz�lj�n. 1996 m�jus 25-�n, P�nk�sd vig�li�j�n m�g k�l�n�s m�don meg�nnepelhett�k Anyu�k 60-ik h�zass�gi �vfordul�j�t is. Febru�r 16-�n lett volna ugyan, de a nagy t�l, azut�n a betegs�geink miatt elhalasztottuk. Az �nnepl�s a legsz�kebb csal�di k�rben t�rt�nt, de �gy is 34-en j�tt�nk �ssze – val�j�ban h�laad�sra, melyet feledhetetlen�l sz�p h�zi szentmise tett �let�nk nagy esem�ny�v�. K�sz�net �rte J�zsef aty�nak, aki r�gi �g�retek�nt j�tt el erre az alkalomra szolg�lat�nak �j hely�r�l. K�sz�net az eb�df�z�s, ter�t�s minden munk�j�t �nk�nt, f�radhatatlan nagylelk�s�ggel v�llal� csal�dtagjainknak – Esztik�nek, Katinak, mindk�t Erzsik�nek, a birkap�rk�ltet f�z� Tibinek, Jen�nek �s Csill�nak, aki mezei vir�ggal d�sz�tette az �nnepi asztalokat! Nem feledj�k �s k�rj�k Isten �ld�s�t seg�t�inkre �s mindazokra, akik elzar�ndokoltak akkor ide hozz�nk, tisztelet�ket, szeretet�ket fejezve ezzel ki, - �g�rve azt is, hogy 5 �v m�lva ism�t j�nnek. De h�t ez m�r t�l sz�p lett volna… Folytatjuk....

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.10. 20:47 - #28

XI/a Szerettem volna �n is zen�t tanulni … de elgyeng�lt kezeimmel meg sem k�s�relt Apu tan�tani. Csup�n a szink�p�t tanultam meg, mert hallottam, milyen nehezen tanulj�k meg a gyerekek �s k�v�ncsi voltam, �n tudom-e? Megmaradt a f�lemben az�ta is… Dezs� azt hiszem igen tehets�gesen harmonik�zott, de kitart�sa nem lett elegend� �s n�s�l�se ut�n minden abbamaradt. Apunak a heged� volt a kedvesebb – sz�v�t-lelk�t beleadva „s�rt” a kez�ben, s � csak �gy a maga �r�m�re is sokat muzsik�lt. Ha nem tanulhattam is, a zene be�p�lt az �letembe – kicsi gyerekkoromt�l kezdve, s a sz�p zen�t ott �rzem a csontjaimban is. �letre sz�l� lelki gazdagod�st jelentett a hozz�nk j�r�, zen�t tanul� gyerekekkel, sz�leikkel val� j� kapcsolat is. A copfos, feh�r k�t�nyes t�z-tizenk�t �ves csupasz�v Herczegh Julika, egyszer egy t�ska k�nyvet hozott nekem olvasni. Ezek k�z�tt volt Pet�fi �sszes k�ltem�nye, �letem els� verses k�tete, ami �ri�si �lm�nyt jelentett nekem, felkeltve �rdekl�d�semet azut�n m�s versek ir�nt is… K�sz�n�m Julika! S az els� tan�tv�nyok Tiszasasr�l: Di�szegi�k, Kal�n�k – mint csal�dtagokat v�rtuk �ket minden alkalommal. De nem felejtett�nk el t�ged sem Nagy Ilike ott Cipruson, ahov� elsodort az �let. Apu b�szke is volt �lete v�g�ig tan�tv�nyaira – �r�mmel emlegetve, hogy t�bb kiv�l� ember nevelkedett k�z�tt�k. A zenetan�r Kocsi Laci, a baleseti seb�sz Oberna Gyuri �s ’Msgr. D. Dr. Pint�r G�bor, a Szentsz�k diplomat�ja mindv�gig megtartott�k vel�nk a kapcsolatot – �nnepnapot jelentve sz�munkra, amikor megl�togatnak minket. Az ugyancsak messzire sodr�dott, nagyra becs�lt Sim� Ferike az �rz� sz�v� sz�leinek j�s�g�ban, gondoskod� szeretet�ben maradt meg nek�nk. �r�k h�l�val k�rj�k Isten �ld�s�t mindannyiukra! Az �vek azonban k�m�letlen�l teltek… Apu eg�sz �let�ben gyenge fizikummal rendelkezett �s sosem hitte, hogy � hossz� �let� lesz. Valami bajjal szinte �lland�an k�zd�tt. Utols� �veiben er�sen nagyot is hallott, ami igen keser�tette, mert �gy �rezte, elt�volodnak emiatt t�le az emberek. A nagyobb betegs�geken azonban szerencs�sen t�ljutott �s meg�nnepelt�k a 80 �ves sz�let�snapj�t is, azut�n a 90-et, de m�g a 95 �vest is. Kor�hoz k�pest j� er�ben volt, s j�l el tudta foglalni mag�t. T�len az �rajav�t�s volt a legkedvesebb elfoglalts�ga �s szeretett fafarag�ssal is m�v�szkedni, ny�ron pedig a kerti, udvari munk�k foglalt�k le. Elint�zett mindent a h�z k�r�l, s ezt m�r � maga is csod�nak vette, hogy �gy tud m�g tev�kenykedni. Sz�vesen dicsekedett ezzel, de menteget�zve szinte, merthogy ez csak az�rt van, mert �r� itt n�lunk nagy a sz�ks�g… S �rt�nk, a mi seg�ts�g�nkre mindig k�szs�ggel tett mindent. Tal�n �ppen a t�lzott f�lt�s miatt alakult ki benne egy depresszi�s s�t�ten l�t�s, amikor nem tudott re�lisan m�rlegelni, s a megpr�b�ltat�sokat nem tudta t�rni. Kegyetlen�l megszenvedte – � is, de mi is… H�la istennek ilyen csak esetenk�nt, id�nk�nt t�rt ki rajta, �s persze a konfliktusok elker�l�se miatt mi is nagyon igyekezt�nk alkalmazkodni hozz�, hogy ellenvet�seinkkel ne fokozzuk a bajt. 1995 december�ben valami v�rus k�l�n�sen legyeng�tette. Sur�nyi doktor �r k�rh�zba akarta k�ldeni, de nem ment, mert ekkor � m�r �gy gondolta, hogy onnan neki nincs t�bb� vissza�t… Folytatjuk

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.09. 14:02 - #27

XI. Megfesz�tve Az id� m�l�s�val el�rkezik keresztre szegezetts�g�nk is, amikor k�zdelmeink sz�nter�nek mozdulatlans�gunkban m�r �t kell l�nyeg�lnie, de m�g akkor sem adva fel, am�g csak l�legzet van benn�nk… Ha nem tudunk visszatekinteni, el�re mutatni sem tudhatunk. A Haleszba j�r�sunk ottlak�sos id�szaka Apu 1978 �sz�n kezd�d� betegs�g- �s m�t�tsorozat�val �rt v�get. Ekkor m�g volt egy Trabant Hycomatunk, melyet Apu vezetett. Ezzel tudtak vinni engem is – ami nagy esem�ny volt n�lunk. Ez a j� vil�g sajnos nem sok�ig tarthatott. Aput 1979 janu�rj�ban 48 kil�ra fogyottan s�lyos b�ldaganattal m�t�tt�k, ut�na h�rom napra az ep�j�vel kellett �jra m�teni, �prilisban ism�t a beleivel… A k�s�bbiekben pedig k�vet z�ztak neki, �s volt k�t szemm�t�te, s egy b�lelz�r�d�sos s�rvm�t�te – elmondhatatlanul sok gy�trelmet �lve �t � is, mi is… A betegs�get nehezen viselte, de amiben tudott, gyeng�lked�seinek idej�n is mindig seg�tett �s amennyire eg�szs�ge engedte, folytatta tev�kenyked�seit. Olyan �llapotban azonban m�r nem volt sem fizikailag, sem lelkileg, hogy hosszabb id�re mag�ra maradhatott volna itthon. Ez�rt csak n�h�ny �r�ra j�rogattak m�r ki a sz�l�be, Anyu valameddig m�g biciklivel is. Amikor Apu m�r jobban volt, egy-egy napra a Hycomattal m�g engem is kivittek. Ilyenkor elszorul� sz�vvel tekintgettem oda a „fellegv�ramba”, ahov� t�bb� m�r nem mehettem fel… Azut�n v�ge lett ennyinek is. 1986 ny�r v�g�n Anyu is s�lyosan megbetegedett, amit val�sz�n� valami agy�rg�rcsszer� dolog okozott – kimondhatatlan ijedelm�nkre. A J�isten azonban m�g hossz� id�re munk�t adott neki … �s n�h�ny h�ten bel�l nagy �r�m�nkre, megnyugv�sunkra felgy�gyult. A mozg�sa maradt kiss� bizonytalan �s biciklire �lni azut�n m�r nem volt szabad, de k�l�nben is k�m�lnie kellett mag�t. Teh�t a tov�bbiakban a sz�l�t haszn�latra j�embereknek kiadtuk – am�g 2002 nyar�n el nem adtuk. Elad�s�t a v�gs�kig halogattuk – annyira neh�z volt megv�lni szeretett m�sodik otthonunkt�l. Ekkor olyan vev�ket k�ld�tt nek�nk a J�isten, hogy csaknem �gy �rezt�k, ha �v�k� lesz, mintha kicsit a mi�nk is maradna – �ldja meg �ket Isten, ami�rt �rz� sz�vvel tudt�k tekinteni ott azt a helyet! Apu megbeteged�se vetett v�get a zeneoktat�i foglalatoss�g�nak is. Eredetileg � fodr�sz volt, de megbeteged�se miatt abba kellett hagynia ezt a munk�t, tal�n f�leg az�rt, mert az �llamos�t�s, a KTSZ m�r nem az � vil�ga volt. Fodr�sz�zlete a h�zunk �jj��p�t�sekor sz�nt meg 1957-ben – Apu ekkor 52 �ves volt. Ezut�n p�nzt�ros lett a TSZ-ben, majd nyugd�jaz�s�ig m�h�sz. Ak�cvir�gz�skor ment v�ndorolni is, �s ez az �lm�ny lelkileg lefoglalta, boldogg� tette. A barackf�ld�nket a TSZ elvette, a Halesz belter�let l�v�n maradhatott meg, de ez nem adott elegend� j�vedelmet. Ez�rt Apu minim�lis munkab�re, majd a legalacsonyabb nyugd�ja mellett sz�ks�ges volt a mell�kes kereset, �s t�bb mint 20 �ven �t oktatott zen�t – amat�r szinten, de a k�s�bbi �vekben a szentesi zeneiskola kihelyezett alkalmazottjak�nt is. Zenetud�s�t, kottaismeret�t mag�n�ton szerezte. Gyerekkor�ban cimbalmozott, azut�n az els� vil�gh�bor� idej�n elcser�lte �r�j�t �s egy p�r cip�talpat egy heged��rt. Valamivel k�s�bb, m�r ifj�kor�ban Bartucz tan�t� �r tan�tgatta, mert �r�m�re volt a szorgalma, gyors halad�sa. Harmonik�zni is �nszorgalomb�l, iskolaf�zetb�l tanult. Ekkor m�r n�s ember volt. Dezs� kicsi gyerek l�v�n nagy figyelmet, vonzalmat tan�s�tott a zene ir�nt, egy�tt tanult apj�val �s b�mulatosan kezdett � is harmonik�zni. Magam is eml�kszem, amikor Apu borb�lyinas�nak lakodalm�ban t�z�vesen harmonik�zott �s a petr�leuml�mpa f�ny�ben az ott lev�k csillog� szemmel, �h�tattal hallgatt�k. Nem ettek, nem ittak, nem t�ncoltak, hanem mozdulatlanul �r� figyeltek. Dezs� a k�s�bbiekben zongor�zni tanult, de amikor Pestre ker�lt, ism�t harmonik�zni kezdett, komoly mestert�l v�ve a zene�r�kat. Amikor hazaj�tt �s bemutatta tudom�ny�t, nekem a l�legzetem is el�llt a gy�ny�r�s�gt�l… Folytatjuk

nzyang

El�zm�ny | 2009.07.05. 20:11 - #26

Megfosztva a szeretet pal�stj�t�l Vannak az �let�nkben olyan ragyog�an sz�p, sz�nes szappanbubor�kok is, amikor gy�ny�r�s�g�nkben, sz�rnyal� �r�m�nkben elt�nik bajaink kil�t�stalan, m�lys�ges s�t�ts�ge, de ut�na �gy egyszerre elt�nik minden. Ekkor k�vetkezik a kem�ny r�d�bben�s a puszta val�s�gra… Ha visszatekint�nk, l�thatjuk, hogy ha megfosztanak engem a Szeretet pal�stj�t�l, akkor �n semmiv� v�lok. Az irgalmas szamarit�nus m�r nem tal�lhat r�m, mert �n akkor m�r nem a nyomor�s�gos, seg�ts�gre szorul� testv�r vagyok, hanem az undok, a visszatasz�t�, k�vetel�z� sz�rnyeteg, aki m�sok k�r�ra �l�sk�dve elv�rja, hogy a vil�g k�r�l�tte forogjon �s m�sok sz�vess�g�b�l mer�tse az �ltet� er�t – ahelyett, hogy bel�tn�, hol a helye �s tisztulna a sz�nr�l… Ilyenkor viselj�k a m�sok b�neit… Melyek ellen�nk sz�lnak, mert nem besz�lhet�nk r�la, s nek�nk kell rejtegetn�nk – �s nek�nk kell levezekeln�nk, mert aki elk�vette, k�ptelen a megb�n�sra. Egyszer egy aranyos �pol�n� diadalittasan okos�tott fel engem, hogy milyen j� most m�r, mert idejekor�n meg tudj�k �llap�tani a g�nhib�t �s nem kell megsz�letnie a beteg gyereknek – magyar�n mondva, idejekor�n el lehet taposni. Teh�t megvan a megold�s… S engem ez akkor olyan �letre sz�l�an sz�ven �t�tt… Mert milyen igaz, hogy az lett volna a j�, ha �n sem sz�lettem volna meg. Ha nem lenn�k, s nem okozn�m a tem�rdek sok bajt, az �lland�, megoldatlan probl�m�t – k�rnyezetemnek, de az eg�sz vil�gnak rontva sz�nvonal�t nyomor�s�gos l�temmel… De h�t amikor megsz�lettem, m�g nem volt ilyen nagy a tudom�ny… S nem volt Anyu sem olyan el�rel�t�, mint az ipolyt�lgyesi anya, �s nem adott be Otthonba engem, hogy dolgozhasson t�lem, s nagy nyugd�jat szerezzen. Az �n any�m csak a Szeretet pal�stj�t varrogatta nekem… Pedig akkor nem f�jna, amikor hallom a b�lcs megjegyz�st, hogy az Anyu nyugd�j�nak az�rt olyan kicsik az emel�sei, mert nem dolgozott meg �rte, ez�rt �t az nem illeti. F�j, mert nem tudom elk�pzelni, hogy az a meg�rdemelten nagy nyugd�jas Anyun�l t�bbet dolgozott… Isten azonban nem a meggazdagod�sra int minket… s nem azt akarja, hogy idejekor�n eltaposs�k a beteg gyereket. Az � akarat�ban a mi dolgunk csak a „Szeretet pal�stj�nak” a varrogat�sa lehet – a magunk sz�m�ra is, a m�sok�ra is. �lt�sr�l-�lt�sre, kitart�an, folyton. Akkor is, ha olykor megfosztanak t�le … de �jra �s �jra kezdve. Mindv�gig, am�g csak �l�nk. S a szeretet val�ban szeretet legyen – ne csak fed�neve a har�csol�snak. �rz� sz�vvel, nagy l�lekkel figyelve egym�sra, t�rv�nyeinket Krisztust k�vetve alkossuk. Legbens�bb val�nkat az � k�p�re form�ljuk, hogy tudjunk embert�rsaink �r�m�re, �p�l�s�re lenni. Tudjunk a bajban seg�teni, tudjuk a sebeket bek�t�zni. Nem engedve, hogy �ppen azok maradjanak ell�tatlanul, akik legink�bb r�szorulnak irgalmunkra… J�zus ebben mutatja az utat nek�nk. Seg�ts Urunk, hogy k�vetni csak T�ged akarjunk!

nzyang

El�zm�ny | 2009.06.29. 17:10 - #25

IX/a M�sodik alkalommal azonban kicsit m�r otthonosabban �reztem magam. Ann�l is ink�bb, mert ugyanabba a k�rterembe, ugyanarra az �gyra ker�ltem. Rab-Kov�ts �va ekkor m�g a rajzol�sra is r� tudott venni – szobat�rsaimat, �pol�n�ket rajzoltam le, s ezt itt is elragadtat�ssal vett�k mindazok, akik sz�vvel fordultak fel�m. A legt�bb l�togat�m ekkor is nekem volt. A k�rny�k aranyes�i m�r vir�goztak �s egyik l�togat�si id�ben ki�lt�nk a szob�nk el�tti erk�lyre – szemben G�lbaba s�rj�val. D�vid �va, kedves szobat�rsam ut�lag der�sen jegyezte meg, hogy m�r att�l f�lt, leszakad vel�nk az erk�ly, olyan sokan j�ttek hozz�m. Ez a D�vid �va egy�bk�nt a k�s�bbiekben az �n hat�somnak tulajdon�totta megt�r�s�t. � mondta el ezt, amikor �vek m�lva �jra �sszehozott a sors benn�nket. Ilyenkor m�g buzg�bban akartam t�rekedni arra, hogy �n magam is val�ban mutatni tudjam az utat. A feladatom csakis ez lehet. Krisztus keresztj�vel, mindig csak el�re… 1978-ban elker�ltem a szentesi belgy�gy�szatra is dagad� l�bammal, n�h�ny napi kivizsg�l�sra. Azt �llap�tott�k meg, hogy csup�n a mozg�shi�ny �s a sok �l�s okozza ezt. A l�bam persze az�ta is dagad, mert csak az seg�thetne, ha napk�zben is le-lefek�dn�k, amire �n sajn�lom az id�t. A szentesi k�rh�zban azonban �gy tudtam, hogy abban a k�rteremben vagyok, ahol 1960-ban Ad�lka n�ni, a Tassy J�zsi b�csi feles�ge meghalt. Tal�n �ppen abban az �gyban, amelyben �n fek�dtem, s ez olyan biztons�got ad�, j� �rz�s volt nekem, mert �gy t�nt, az � szeretete �v, vigy�z engem… A tizenk�t �gyas k�rteremben, mik�zben a t�bbiek �szre sem vett�k, �n l�legzetvisszafojtva figyeltem v�gig egy eszm�letlen, k�z�pkor� asszony utols� �r�it, melyekben olyan val�s�gosan �rz�d�tt az �r jelenl�te, aki �rte j�tt. S �n h�l�t adtam az�rt, hogy ott lehetek egy�tt az �rral �s az �trak�sz asszonnyal… Az �r mindig vel�nk van, de a hal�lban �rezhetj�k legink�bb, mert amikor mozdulni m�r nem tudunk, � kell, hogy mag�hoz emelje a mi lelk�nket. Az�rt van a hal�l pillanat�nak valami k�l�n�s, semmihez sem foghat� m�lt�s�ga. �n akkor ezt �ltem ott �t… 1981-ben ism�t az ORFI k�vetkezett. Ez ny�ron volt – amikor j�tt Anyu l�togatni, hozta nekem a Haleszb�l a ringl�szilv�t, a gy�ny�r� piros augusztusi barackot. A J�isten ekkor is sok l�togat�val aj�nd�kozott meg engem. Dr. Freny� Laci j�volt�b�l tal�lkozhattunk m�g D�rival is, akit tol�kocsij�val k�r�lm�nyesebb volt elhozni oda. H�en l�togattak Frech Gyula b�csi�k, akik a Frech aty�n�l t�lt�tt cs�pai sz�p id�kre eml�keztek bennem. �r�lt�nk Tornai J�zsefnek, aki leg�jabb versesk�tet�t hozta el nekem, �s val�j�ban az � j�akarat� figyelme ind�totta el az ORFI-ba jut�som t�rt�net�t. Ott mindenkinek �r�ltem �s ez az �r�m �ltetett. Szobat�rsaimmal mindig nagyon j�l megvoltam, de az ekkori egy�ttl�t�nk k�l�n�sen eml�kezetes – olyan sok szeretettel, seg�t� j�s�ggal vettek k�r�l. Tal�n az�rt, mert ott volt Delin� Piroska is, aki annyira nyilv�nval�an az Isten aj�nd�ka lett nekem. � az a t�nem�ny, aki Soltvadkertr�l is testv�ri odaad�ssal gondol r�m �s seg�ti boldogul�somat. � ismertetett �ssze Lezs�k S�ndor �r�, orsz�ggy�l�si k�pvisel� �rral – a mozg�skorl�tozottak nagy rem�nys�g�vel, akinek ir�ntam tan�s�tott, l�lekkel telt figyelm��rt, �ldozatos seg�teni akar�s��rt ez�ton is szeretn�k k�sz�netet mondani. Mert a „J� ember l�t�sa a zar�ndokokra n�zve olyan, mint a hold �s a csillagok felj�vetele a tengeren j�r�knak” – ahogyan Bunyan J�nos �rta. 1984-ben mentem �jra az ORFI-ba. Ekkor Jakobey-Lotzn� Marik�hoz osztottak be gy�gytorn�ra, akivel az�ta is bens�s�ges „rokoni” kapcsolat k�t �ssze. Ugyanis kider�lt, hogy f�rj�vel k�z�s �s�nk a fest�m�v�sz Jakobey K�roly. Ez az ottl�tem tornyosul� bajaim miatt a szok�sosn�l is z�rzavarosabb, gy�trelmesebb lett. Tal�n ekkor kezdtem „k�rosan” s�r�s lenni. A r�szletekre itt nem t�rhetek ki, de v�g�l is t�ljutottam ezen is… Ekkor zajlott a b�rm�lkoz�som �letre sz�l�an sz�p �s fontos esem�nye is, melyre nagy tud�s� szoci�lis testv�r bar�tn�m, Sztrilich �gnes k�sz�tett fel, de � lett a b�rma-keresztany�m is. Kedves unokah�gommal – aki szint�n szoci�lis testv�r – Dr. Pataki �gival vittek el az ORFI-b�l engem az Egyetemi Templomba – gyalog a tol�kocsimmal, v�gig a Duna-parton, az Orsz�gh�z el�tt. Ez lett a mi zar�ndok utunk… Amikor bet�rt�nk a templomba – ahol a Szentl�lek v�rt r�m, hogy er�vel t�lts�n be engem -, akkor �n ott szebb helyet nem tudtam elk�pzelni… A sz�leim nem j�hettek el, de ott volt feledhetetlen �r�met okozva Dezs� - a b�ty�m �s M�nika, Panni n�ni – Pataki �gi �desanyja, �s k�sz�n�m Ny�ri Ibolya, hogy Hajnalk�val te is elj�tt�l. K�sz�n�m Dizseri Eszternek is, �s m�g egy seregnyi ismer�snek, akik szeretetet hozva megtiszteltek jelenl�t�kkel. A szertart�s v�g�re er�sen bes�t�tedett m�r, �gy visszafel� az ORFI-ba Dezs� vitt Trabantj�val. 1986-ban az OORI-ban voltam Budakeszin. Ide els�sorban is a kerekes sz�kem �gy�ben mentem, de a vizsg�latokon t�l nem akartam tov�bb maradni, ott olyan lehetetlen volt a helyzet – Anyu j�rt ki Dezs��kt�l oda, a vil�g v�g�re minden nap, hogy seg�tse ell�t�somat. A sz�vem szakad meg, ha visszagondolok, hogy mennyit kellett gyalogolnia, mire eljutott az V-�s pavilonig, ahol voltam… Folytatjuk...

nzyang

El�zm�ny | 2009.06.28. 22:39 - #24

IX. Harmadik szakad�k Hogyan is mondhatn�m el, hogy milyen az, amikor porig s�lyt a tehetetlens�g… A magam �gy�ben is, a m�sok�ban is – amikor seg�teni szeretn�k, de nem tudok. Amikor minden j�ra t�rekv�sem ellen�re is eg�szen m�st �rtenek a szavaimb�l, tetteimb�l, mint amit �n mondani, tenni akarok �s ilyenkor minden felborul. Ekkor �n �gy �rzem, hogy a s�t�n hatalm�ba ker�ltem – � forgatja ki szavaim, tetteim �rtelm�t, hogy megrontsa ezzel kapcsolatomat �ppen azokkal, akik legfontosabbak nekem. F�lrevezetve, maguk ellen magyar�zva legszentebb sz�nd�kaimat is, porig al�zva ezzel engem. Ilyenkor �gy t�nik, az �n b�n�m lett az is, amit m�s k�vetett el. S a szakad�k egyre m�ly�l… Ilyenkor nagyon szorosan kell kapaszkodnunk a Keresztbe, hogy le ne zuhanjunk az �r�k s�t�ts�gbe… Ilyenkor folyton arra a sok kis csod�ra figyelj�nk, melyek vil�g�tanak el�tt�nk – azon az �ton, ahol Istennek m�g terve van vel�nk. Ilyen „csod�k” sorozata sz�ks�geltetett ahhoz is, hogy Budapesten az ORFI-ba beker�lhessek. Hiszen az �n betegs�gemmel nekem ott sem lehet helyem, csup�n k�l�nleges protekci�kkal vehettek fel oda, hogy a berozsd�sodott v�gtagjaimat gy�gytorn�val pr�b�lj�k kicsit megmozgatni. Abban a rem�nyben, hogy h�tha valami t�bb is t�rt�nhet, ami esetleg jelent�sebb javul�st eredm�nyezne, kem�nyen �sszeszor�tott fogakkal, de lelkesen v�llaltam ezeket a nem mindennapian k�zdelmes utakat. �sszesen �t alkalommal, 3-4-5 heteket t�lt�ttem ott. El�sz�r 1975 december�ben, ott t�ltve a Kar�csonyt, �j�vet. Szenteste Anyu ott volt velem valameddig – az aul�ban, a k�z�s kar�csonyf�n�l �gett�k a Luk�cs D�ri gyerty�j�t… Rajtunk k�v�l m�g egy �reg n�ni �ld�g�lt a k�zel�nkben �s olyan nagyon sz�p volt, amikor �gy teljesen mag�ba fordultan elkezdte �nekelni a Mennyb�l az angyalt… Szilveszterkor Kl�ri n�v�r n�h�nyunkat bevitt a n�v�rszob�ba TV-t n�zni, pezsg�t inni – csup�n az egy�ttl�t kedv��rt mentem, mert TV-re figyelni ilyen helyen �n nem tudok, az idegen hely engem annyira fesz�lyez, megvisel. Az els� �jszaka csaknem �nk�v�letben aludtam – arra �bredve, hogy a villany fel van gy�jtva �s egyik szobat�rsam f�l�m hajolva sz�longat, mert Anyut h�vtam �s megijedtek, mi lehet velem? Norm�lis k�r�lm�nyekben sosem szoktam �lmomban besz�lni. A velem val� feladatokat Anyu k�nnyen el tudta v�gezni, az �pol�n�knek viszont id�be telt, mire megszokt�k, hogy mit kell velem tenni, de voltak, akik mindv�gig csak tehetetlen�l cib�ltak. Ez annyira k�nos volt, hogy m�r el�re rettegtem, hogy vajon ki lesz m�snap a soros. L�temnek ezt a sz�rny�s�ges kiszolg�ltatotts�g�t csak Anyu tudta feledtetni velem, de h�t az ORFI-ban is ott kellett hagynia. A b�ty�m�k viszont a k�zelben laktak �s n�luk is t�lt�tt ilyenkor n�h�ny napot, m�g onnan is bej�rva hozz�m – megadva nekem azt a semmihez sem m�rhet� �r�met, megnyugv�st, amikor megl�thattam megjelenni ott az ajt�ban… Hasonl� �r�m volt b�ty�m�k l�togat�sa, de a Budapesten �l� kedves rokons�gom, bar�tn�im, ismer�seim is �z�nl�ttek hozz�m �s ott az idegenben a vel�k val� tal�lkoz�s olyan nagy �lm�ny volt, hogy v�g�l tal�n legink�bb ez vonzott oda engem. Ny�ri Hajnalka is 1975-ben k�lt�z�tt el Cs�p�r�l Pestre �s legt�bbet � j�rt be hozz�m, mivel enged�lyezt�k, hogy l�togat�si id�n k�v�l is j�hessen. Csodav�r� rem�nytelens�gemben az � hite, ir�ntam val� bizalma �s gondoskod�, sz�vvel telt jelenl�te nagy seg�ts�g volt. K�vetkez� alkalommal 1977 tavasz�n voltam az ORFI-ban, ekkor a h�sv�ti �nnepeket t�ltve ott. Ekkor �rkezett a t�virat, hogy Apu b�tyja, Tassy J�zsi b�csi meghalt. Nekem ez ott annyira rosszul esett, hogy valami szokatlan vigasztalatlans�ggal kezdtem el s�rni. Mintha m�r nem is J�zsi b�csit siratn�m … de ez bizony�ra �gy is volt. J�zsi b�csi kicsit Tassy mam�mat p�tolta. K�r�seimet mindig k�szs�ggel teljes�tve, � is olyan tisztelettel, bizalommal fordult fel�m �s besz�lte meg velem a dolgait. Ezt �rzem Oszk�r fi�ban �s a kis Oszk�rban is – �ldja meg �rte �ket Isten! Folytatjuk...

nzyang

El�zm�ny | 2009.06.22. 13:50 - #23

VIII/b A f�zetek hazahozatal�ra is lett egy gondvisel� v�letlen. �ppen akkorra tervezt�k be M�ni�k a l�togat�sukat hozz�nk, s v�llalt�k elhozatal�t. Az �r�mem akkor tet�z�tt, amikor az ez�stmise el�tt n�h�ny h�ttel – lelkes seg�t�immel, Erzsi n�nivel, Margit n�nivel �s Galin� Ida n�nivel – sz�tosztottunk 130 darab f�zetet a cs�pai h�vek k�z�tt. Ez akkor itt nagy meglepet�st, �r�met okozott. Nekem akartak p�nzt adni, hogy a nyomdak�lts�ghez hozz�j�ruljanak… Mondtam, a nyomda m�r el van rendezve J�zsef atya sz�m�ra azonban elfogadjuk, elcsomagoljuk majd neki a f�zetekkel egy�tt. Ennek persze h�re ment, �s csaknem mindenki adott a f�zetek�rt egy bizonyos �sszeget, melyet term�szetesen pontosan elk�nyvelt�nk. Amikor �sszej�tt kb. 15 000 Ft, Eta n�niben felmer�lt a k�rd�s, hogy vajon illek-e p�nzt aj�nd�kozni. Tan�csot k�rve azt a v�laszt kapta, hogy kisebb �sszeget ilyen alkalomra nem, de ha lenne 100 000 Ft, �gy igen, amit Eta n�ni k�ptelens�gnek tartott �s m�r ki is n�zett egy gyertyatart�t. Mondtam, v�rjon m�g kicsit, s nem hi�ba. Kisebb kieg�sz�t�ssel meglett a sz�zezer forint, amit akkor mi csod�nak vett�nk… J�zsef atya csak a sz�vszor�t�an sz�p ez�stmise ut�n, otthon tudta meg, hogy mi van a csomagban. Pr�dik�ci�iban val�j�ban � aj�nd�kozott meg minket az Isten �zenet�vel, melyet el�gg� sohasem tudhatunk megk�sz�nni, megh�l�lni. Ha mindezt itt nem kellett volna most le�rnom, bocs�natot k�rek �rte … de az �n �letemnek akkor ez egy l�nyegesen fontos esem�nye volt, melyben az akkori k�r�lm�nyeinket tekintve az Isten jelenl�te t�kr�z�d�tt a sz�momra, s ezekb�l az �r�sokb�l nem hagyhattam ki. Hiszen olyan t�rt�net ez, ami soha t�bb� nem ism�tl�dhet �s az emberi �sszefog�s eredm�ny�t akartam hangs�lyozni benne. A k�s�bbiekben – sz�k�l� lehet�s�geim okozta aggodalmainkban 1990-ben Hargitai Bea, Sv�jcba szakadt kedves bar�tn�nk �gethet� FIMO gyurm�t k�ld�tt nekem, hogy er�s�tsem gyeng�l� kezeimet. Ugyancsak nagy �lm�nyt jelentett kicsi, tetszet�s med�lokat, kereszteket k�sz�tgetni bel�le, melyeket azut�n elaj�nd�koztam, sok-sok apr� �r�met szerezve vele. A bajaink �radata sajnos ett�l az �gyesked�semt�l is elsodort, de Bea cs�pai k�z�s eml�keinket �rz�, gondoskod� szeretete mind�r�kre megmaradt… Egedi Ir�nke n�ni csup�n a h�tt�rben, az � odaad�an im�ds�gos csendj�ben volt jelen a mi l�t�nkben, de �r�kre sz�l�an �reztetve j�s�g�t, �rt�nk is v�llal�, �ldozatos �let�t – ahogyan a szentek teszik. Amikor sz�ks�ges volt, � mindig ott volt �s amit tudott, seg�tett. Apu kunszentm�rtoni unokah�g�ra, Horp�csi Ilonka n�nire is �gy eml�kez�nk mint egy szentre, aki eg�sz �let�ben az �ldozatos szeretet megtestes�t�je volt el�tt�nk. Nem felejtem el a kr�mest, mellyel cukr�szd�j�ban kicsi gyerekkoromban j�l tartott benn�nket… Azut�n �n hossz� ideig nem l�thattam �t, de Apu eg�sz �let�n �t ir�ntuk tan�s�tott �hitatos tisztelete, szeretete bennem maradt. Amikor �jra �sszehozott benn�nket a sors, minden tal�lkoz�s m�r olyan �lm�ny volt-Ilonka n�nivel is, testv�r�vel is-mint amikor valami kincsre lel�nk. �ten voltak testv�rek, de Ilonka n�nib�l �rad� szeretet annyira �sszefogta �ket, hogy amikor Apu levelet irt nekik, a bor�t�kot �gy c�mezte: Horp�csi testv�reknek. Nem tudhatjuk igaz�n felm�rni, hogy az ilyen szent�let� Ilonka n�nik k�zels�ge mennyire form�lja emberi mivoltunkat �s eg�sz �let�nket, s milyen nagy �ld�s az � l�t�k ezen a f�ld�n. A Te dics�s�gedre legyen Uram, hogy tehetetlens�gemben is megismerhettem a cselekv�s, a k�z�s munka, k�z�s c�l feledhetetlen �lm�nyt ad� �r�m�t. H�la �rte!