Összeállította,
LESTÁR JÁNOS
(gondnok)

(Vig József felv.)

A bácskossuthfalvi református egyház rövid története

Őseink II. József császár türelmi rendelete (l781) után Karcag, Kunmadaras és Jászkisérről jöttek betelepíteni az elnéptelenedett Bácskát. Ez a betelepítés még Mária Terézia idejében megkezdődött. Ő először ide rajnamenti németeket és rom. katolikusokat szeretett volna telepíteni. Abban az időben l781 előtt reformátusok nem hagyhatták el szülőföldjüket, nem építhettek templomokat, habár karcagi őseink ezt megtették, mert 1743-ban, hosszadalmas utánajárás, megvesztegetés árán megkapták az engedélyt református templom építésére. Szabad emberek voltak, de úgy, hogy saját pénzükön váltották meg szabadságukat „redenptio” 1745. Tehát ide települt őseink mindannyian szabad református kunok voltak. Amit biztosan tudunk, hogy Kunmadarasról 1o4 család kért útlevelet. Ilyen adatunk Karcagról és Jászkisérről nincs. Ómorovica pusztára 334 család érkezett 1786 tavaszán és telepedett le a Bácsér patak mellett és alakította ki a mai falut. Őseink magukkal hozták Nagykőrösről Daru István „oskolai tanítót” aki nemcsak a gyerekek tanításával foglalkozott, hanem az első lelkipásztor megérkezéséig az istentiszteleteket is tartotta. Az első lelkész Halasi Gózon József 1786 nov.22-én érkezett a faluba. Az első két évben az istentiszteleteket házaknál tartották.

A templom

Őseink hite nagyon erős volt és azon fáradoztak, hogy mennél előbb templomot építsenek. Igy 1788 jun.2-án hozzákezdtek a templom építéséhez. A vályogot úgy adták össze és a sárművesek augusztus 12-ére befejezték a munkát. Tetőnek a fát Komáromból hozták. Az ácsok karácsony előtt egy héttel fejezték be a tetőt, így a karácsonyi istentiszteletet 1788-ban az új templomba tarthatták meg. Az asztalos munkát a következő évben halasi asztalosok készítették el. 1814 szeptember 1o-én Csethe Dániel lelkipásztor igehirdetése után tették le a kőtorony alapkövét a templom napkeleti sarkába. A díszes toronytető 1815 június 3-án, a bearanyozott csillaggal, került a helyére. Az idők során a sártemplom megkopott. A presbitérium 1822 február 2o-án megtartott gyűlésén határozott egy új, nagyobb kőtemplom építéséről. Az építés az év április 22-én kezdődött. Tizenkét kőműves dolgozott és mint az akkori irásokban olvashatjuk a falu apraja nagyja segitkezett. Az építést így október 27-én fejezték be. Úgy látszik őseink templomba járó emberek voltak, mert 1851-ben a templom bővítésre szorul. Ekkor kibővítik és kapja meg a mai alakját. Ekkor készül új úrasztala is. Karzatokat építenek. Az első a torony alatti 1862-ben készül. Az orgona beszerzésével egyidőben készül a másik karzat. Az orgonát ifj. Országh Sándor építi meg. Ez egy 16 változatú díszes orgona amit 187o június 9-én egy szakbizottság vesz át és adja egyházunknak.

Harangok

Habár akkor még a templom nem készült el a kisharangot ami ma is meg van 1787-ben öntették őseink. Haranglábakon állt, a később megépült templom előtt, húsz éven át. Egy nagyharangot is öntettek ami 18o7 szeptember 27-én érkezett meg. Ez a harang 183o telén elhasadt. Ez helyett, felhasználva az elhasadt harang anyagát, 1831-ben újat öntettek. Még egy nagyharang készült 1821-ben Nagy József akkori közönséges ispán ajándékozta egyházunknak. Ezt a harangot eladták a rom. katolikus egyháznak 1831-ben mivel a hangja nem egyezett meg a másik két harang hangjával. A harmadik harangot az egyházközség 1829-ben öntette. A három harangot 1831 október 18-án ünnepi istentisztelet keretein belül a toronyba emelték. Az első világháború idején a két nagyharangot elvitték 1916-ban. Csak a kisharang maradt meg. Mai közép és nagyharangunkat egyházközségünk hívek adományaiból 1923-ban öntette a szabadkai „Ferrum” öntödében.

Parókia

18o9 április 9-én határozott a presbitérium parókia építéséről. Az első parókia a mai helyén vályogból készült és kisebb volt. Többszöri átalakítás után 1891-ben kapta meg mai formáját és nagyságát, természetesen ez már téglából épült. A százötven éves jubileumra készült el préstéglából a széles gyalogjárda és a 15o m. hosszú kerítés kovácsolt vasból(1936).

Úrasztali kellékek

A kunmadarasi eklésia két úrasztali kánnát hozott magával. Az egyik felirata „Madarasi sz. eclésiáé 1736” ez a kisebb. A nagyobb felirata „A madarasi reformáta szent eklésiáé. Anno 1766” ennek a kannának a fedele letört és elveszett. Ezek cinből készültek. Van egy későbbi úrasztali kanna „Omoravica 1788” felirattal. Készült még két kanna 1834-ben tetővel és aranyozott pánttal. Az első úrasztali poharak eltűntek. Két úrasztali kehely felirata „Nagy József gondnok ajándékul készíttette az ómoravicai ref. egyháznak 1847-ben. Megaranyoztatott közadakozásból 1884 jul. 15.” Két úrasztali kenyerestányér. A kisebbik felirata „Az ómoravicai ref. egyház készíttette 1847. Megaranyoztatott közadakozásból 1884 jul. 15.”. A nagyobb tányér belső felirata „Úrasztalához adományozta Búzás Lidia 1899.”. Házi úrvacsorai készlet felirata „A kossuthfalvai református egyház készíttette 1912.” A márvány keresztelő ( a templomban ) 1835-ben készült bádogtetővel. A keresztelő kancsó és tál rézből készült. A kancsó felirata „Az ómoravicai református egyház tulajdona”. A tál felirata „ Készíttette a presbitérium újból alakulása emlékére 1883 dec. 23.” A kancsó valamikor ezüstözve volt de idővel lekopott. Az idők során egyházközségünk több úrasztali terítőt kapott ajándékba a hívektől. Ezek közül több elkopott, elszakadt, de vannak a mai napig is használható terítőink.

Iskola

Az első református iskola a völgyben épült, mégpedig mindjárt a letelepedés évében (ez a volt Boza iskola), ahol Daru István tanította őseinket írásra, templomi éneklésre, olvasásra, egészen 1789-ig egyedül. Ekkor jött Zana Gergely és a fiúiskolába 179o-ben ifj. Szilágyi Sámuel. 1829-ben új leányiskola épül a templom előtti völgyben ( a mai nyugdíjas otthon). A volt leányiskolát 1831-ben kibővítik és ez lesz a fiúiskola. Ezt az iskolát még egyszer 1872-ben is bővítik. 1879-ben az egyház megveszi a templom mögötti házat Major Sámueltől és a későbbiekben ez lesz a fiúiskola. 1889 július 7-én felépül téglából a templom mögötti „Református népiskola”.
1786-1915-ig falunkba 83 tanító oktatta a moravicai gyerekeket. Akit nem lehet nem említeni, ő az 1872-ben falunkba érkező id. Kovács Gyula kántortanító, akinek nemcsak az iskola, hanem az egész falu köszönheti fellendülését. Egy rendkívül tehetséges szervező, munkás, oktató, alkotó, akinek a nevét mai iskolánk is büszkén viseli.

Lelkészek

Az elmúlt két évszázadban falunkban a következő lelkészek szolgáltak:

1. Halasi Gózon József - 1786-18o4
2. Csethe Dániel - 18o4-1826
3. Széki Pál - 1826-184o
4. Edelényi Herceg Ferenc - 184o-189o
5. Hetesi Viktor - 189o-1918
6. D. Dévay Lajos - 1918-1952 ?
7. Kiss Antal - ? 1952-1998


Ez idő alatt falunkba szolgált helyettes lelkészként 17, és segédlelkészként 34 lelkipásztor. Akit meg kell említeni 1861-ben segédlelkészként tevékenykedett falunkba Szilády Áron.

Ezeket az adatokat D. Dévai Lajos esperes „Nagy idők sodrában” című 1936-ban kiadott a „Globusz” nyomda gondozásában, könyvéből vettem.

Az Öreg Tölgy a templomkertben (nzyang felv.)