Az európai képzőművészet alapjait megrázó impresszionizmus hatására a Kárpát-medence művészetében is jelentős változások történtek. A régi szemléletek és esztétikai felfogások helyébe korszerű elméleti és gyakorlati módszerek léptek. Az új kreativitás szellemében létrejött művésztelepi mozgalom döntően befolyásolta az alföldi festészet formai és tartalmi alakulását, és követendő példaként hatott az első, de főleg a második világháború utáni vajdasági képzőművészetre. Ez a művészettörténelmileg jól nyomon követhető folyamat mind a mai napig olyan értelmi és érzelmi töltetű energiákat hordoz magában, amelyeken a helyi és társadalmi adottságokkal való időnkénti szerencsés találkozása a kortárs képzőművészeti törekvéseinek újabb vitális gócpontjait képes létrehozni.

Ilyen előzmények tudatában a látszólag spontán módon összeállt ómoravicai 9+1 csoport megalakulásának is megvan a szükségszerű magyarázata. Kézenfekvő, hogy szellemiségében és belső struktúrájában ez a csoport szinte egyenes ági folytatásként fogható fel az 1967-72 között igen sikeresen tevékenykedő Csurgói Művésztelepnek. Bár szervezési és működési módszereiben némi különbség mutatkozik, célkitűzéseiben mindkét csoportnak hasonlóak az elképzelései, amelyek röviden a rurális (falusi) környezet vizuális kultúrájának fejlesztésében, az esztétikai értékek igénylésének és megbecsülésének tudatosításában, szabadtéri festőakciók szervezésében, kollektív és egyéni kiállítások rendezésében s mindezek által a közös, baráti együvé tartozás légkörének ápolásában fogalmazhatók meg. A hetvenes évek második felében lezajló előzmények részletezésétől eltekintve a 9+1 csoport „hivatalos” indulása 1978 májusára esik. Az akkor majd kétszáz éves település történetében első ízben fordul elő, hogy ugyanazon a napon egyszerre kilenc festő és egy fotós munkához lát a nyílt utcán. Estére a friss alkotásokból nagy közönséget vonzó kiállítást rendeztek az Echi ifjúsági Otthonban. Ennek az első találkozónak a résztvevői Ács József, Benes József, Gyurkovics Hunor, Novák Mihály, ifj. Novák Mihály, Petrik Pál, Petrik Tibor, Torok Sándor, Török István és Zsáki István voltak.

A két Novák kivételével ez a társaság már régóta jól összeszokott a Csurgói Művésztelepen is.

Novák Mihály – mint élő genius loci – tisztes órásmester, lelkes műgyűjtő és ambiciózus amatőr festő, közvetlen természete és nyíltszívűsége folytán igen népszerű ember a faluban. Fáradhatatlan szervezői munkájának, töretlen optimizmusának, erős hitének és konok kitartásának köszönhetően, a helyi vezetőség és szinte az egész falu önzetlen anyagi és erkölcsi támogatásával biztosítani tudta az elmúlt huszonkét esztendőn át a 9+1 csoport fennmaradását, gyarapodását és nemzetközivé terebélyesedését.

Szűkös időben, szélben-viharban megőrizni a kultúra lángját, nem csekély dolog.

Bízunk benne, hogy ez mindnyájunk örömére a jövőben is sikerülni fog!

Debrecen, 2000. április 4.
.