|
Mások róla 3.
2008.03.18. 20:10
Torok Sándor
(1936, Bácskossuthfalva – 2006, Debrecen)
Az első találkozásunk egy műtermi kiállításon volt. Ott megváltozott kettőnk élete. (Az enyém biztosan.) Ezután hetente kétszer vendéged voltam. Útjára indítottuk Jakabos Ödönt, a székelyfiút, aki öt dollárral indult Indiába Kőrösi Csoma Sándor útját bejárni. Te, Hunor és én jól kikerekítettük az öt dollárját.
Később mi hárman meghívtuk még Benes Jóskát, Zsáki Pistát, Cs. Simon Istvánt és festegettünk. Ács Jóska is eljött Moravicára – Bácskossuthfalvára, és mindannyunknak nagyon tetszett a halászlé, amit Maki főzött. (Nem is volt olyan nagyon jó.) Ebéd után felötlött az a gondolat, hogy máskor is összejöhetnénk festegetni. – Alakítsunk egy csoportot! – mondtad. Milyet? – kérdeztem én. – Hát festő csoportot! Meghívjuk még az öreg és ifjú Petriket, Török Pistát. Itt vagy Te meg a fiad, és kész a csoport, 10 ember. Csak kilenc festő – mondtam, a gyerek az fotós! Hát akkor 9+1 1, és kész. Így alakult meg a 9+1 festőcsoport, amely immár 28 éve munkálkodik.
Még ma is nagyon fáj, hogy a csoportért majdnem az életeddel fizettél Eszterrel együtt. Rátok dőlt az úton egy fa, amit a vihar kidöntött. Olyan súlyos volt a baleset, hogy napokig élet-halál között lebegtél, combnyaktörést szenvedtél, és gégemetszést végeztek el rajtad. Nehéz próba elé állított a teremtő. De Te mindezt panasz nélkül tűrted, sőt nemcsak hogy tűrted, engem próbáltál megnyugtatni, amikor beteg voltam – szívemet operálták. Amikor telefonon felhívtalak és megkérdeztem: - Hogy vagy Sanyikám?, - mindig azt mondtad, hogy - Jól vagyok. Sosem panaszkodtál. Elmondtad, hogy most mire műtöttek, hogy a falu megszavazta az elismerést: megkaptad a faluplakettet. Éreztem, hogy milyen boldoggá tett ez a hír. Lelki szemeim előtt láttam, hogy egy földönkívüli Erő fölkap betegágyadból, és elkezdesz körbe-körbe szaladgálni a szobádban, mint harminc évvel ezelőtt, Moravicán, a kisjáráson. Akkor festés közben annyira kihűltünk, hogy csak így tudtunk egy picit felmelegedni.
Nagyon szerettél köztünk lenni. Ha csak lehetett itt voltál. 27-én már csak a feleséged jött le Debrecenből, hogy átvegye a neked ítélt díjat. De hogy mégis itt leegyél köztünk, velünk, küldtél képeket, amiket a rossz szemeddel )lehet, hogy nagyító alatt) csináltál, de megcsináltad, hogy legalább a kiállításon ott legyél a képeiddel velünk.
Megígérjük, hogy ott leszel velünk.
Legyen neked olyan könnyű a másvilági élet, mint amilyen nehéz volt az utolsó két évtizeded.
Búcsúzik Tőled a 9+1 népes társasága, Moravica lakossága és örökké barátod Novák Mihály.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
