Mások róla 2.
2008.03.18. 20:05
Dr. Éles Csaba művészetkritikus:
(Új Művészet 1993 júliusi száma alapján)
Böszörményben és Debrecenben az a tréfás mondás járja művészkörökben, hogy ha nincs ott Torok Sándor Szabadkáról, akkor a hajdúsági nemzetközi művésztelep és az ugyancsak határokon túlra is tekintő hortobágyi alkotótábor már meg sem nyílik, mert palettája eleve hiányos lenne. Ez a vélekedés legalább két fontos tényre világít rá. Az egyik életrajzi vonatkozású: 1964-től, amióta szabadművészként dolgozik, rendszeresen jár művésztelepekre Csurgótól Kárpátaljáig, Gyergyószárhegytől Franciaországig. A másik tényező esztétikai jellegű: különlegesen szép és megkapóan eredeti festésmódja egyszerre példázza a pusztai atmoszférához való hűséges kötődést és egy bölcsen meditáló léleknek az ettől való szabad elkalandozását is.
Ahonnan elindul (vagy ahol volt és vizsgálódott korábban), az az emberi-festői aspektusból befogható legnagyobb volumenű világ: a kozmosz, a végtelenbe vesző fények és szivárványok, az üstökösök és csillagok pályái. Európai tapasztalatokból és egyetemes emberi értékekből építkező, kozmopolita ihletésű festészet ez.
A mostani stádium a „kis világ!, amely teljességében az univerzummal ér fel. A Hortobágy a megváltás földje a festőnek. Felfedezése azért hiteles, mert nem egy csapásra, hanem fokozatosan, az érzékekre gyakorolt hatását ismételten asszimilálva jelentkezett, miközben képes voltmindenféle „hortobágyos” sztereotípiát elkerülni. Reinkarnálta tehát a leonárdói tanácsot, mely szerint a művésznek a természet rejtett titkait kell kilesnie, szinte láthatatlan alakítóerejét kell utánoznia.
Torok utóbbi években festett Hortobágy-képei összességükben és egyszerre a táj és a lélek belső életmozgásának tükrei. Egyik oldalon vannak a feszültség akkumulációi, az indulatok drámai tömörítései, az érzelmek összegubancolódásai, a másik oldalon a relaxáció és elernyedés, az analízis és a feldolgozás.
A Goethe Wilhelm Meisteréből is ismert bibliai Saul elindul, hogy megkeresse apja elveszett szmarát, és egy királyságot talált. Történetünkben Torok Sándor, ez a Balzac tollára méltó, garabonciás festő Saul, és a művésztelepi képek, barátságok a királyság. A puszta, ama bibliai és a szomszédságunkban lévő majdnem ugyanaz. A Hortobágy is Szentföld, mert ihletésére szent dolog születik: mindig újabbés mélyebb festőművészet.
Forrás:
Torok Sándor – Pasztellek (katalógus), 1993
|