Ady Endre: Halottak napj�n

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percr�l-percre temet�nk,
Vesztett rem�ny mindenik perc�nk
�s gy�szmenet az �let�nk.
S�rhantolunk, gy�szolunk mindig,
Temetkez� szolg�k vagyunk!
-- Dobjuk el a tettet� �lc�t:
Ma gy�sznap van, ma s�rhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, v�tek
Undor�t meg e s�rgoly�n...
Hull� lev�lt h�nyszor feledtet
A megv�lt�, a gyilkos �n!...
�h, h�nyszor kell a s�rra n�zn�nk,
Hogy vigasztaljuk �nmagunk --
-- Dobjuk el a tettet� �lc�t:
Ma �nnep van, ma s�rhatunk!...

1899 november 1

Bert�k L�szl�: Halottak napja

Halottak napja: visszapillant� t�k�r,
vizsg�ja szemnek, embers�gnek,
akiket te mutatsz,
azok m�r nem el�znek.
Sebess�g�k f�sz�lak �lein,
porszemeken cik�zik,
arcuk
csontok roncsaiban �zik.
M�rtanuk pontjai k�z�tt
a k�z�ti szab�lyok
�rv�nytelenek,
�let�nkre igazol�sok.
Megh�v�s n�lk�l jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintet�k, mint jelz�l�mpa
benn�nk villan.
T�k�rbe n�z�nk, megal�zkodunk,
mindny�jan feh�r b�r�nyok vagyunk,
vir�got hint�nk az �tra,
fej�nkre hamut,
mik�zben �ket �nnepelj�k,
azaz magunkat �nnepelj�k,
hisz nincsen vissza�t.
Krizant�mok a temet�i buszon,
fejem k�r�l vir�gok,
gl�ria, mennyei kalap,
harmattal �ldott.
Feh�r lobog�kkal a v�ros
ki�z�nlik a kapukon,
mindenki megadta mag�t,
nem villog szurony.
Csak az �vek, a nyavaly�k
sz�k�l� sorfala vigy�z,
d�rcs�pte �rny�kuk felett
sir�nkoznak a f�k,
meg�ll�k vasa, csonka keresztek
t�k�rk�pe szalad.
Arcom m�g�tt a Tej�t mozdul�s�t,
k�sz�nt�m halottaimat:
Nagyany�mat, Katona Juliann�t,
s a m�sikat, Farkas Katalint.
Friss fakereszt ablaka m�g�l
nagyb�ty�m m�g n�m�n visszaint.
Azt�n �jra a sejtek szava.
�l�k a buszban, t�rdemen fiam.
K�rben a t�boly t�zkarik�i.
Halottak napja van.